Úgy rúgnám valagba Kerényit, hogy kirepül

„- Azt írja a könyvben, hogy nem felebaráti szeretetből csempészett embereket Keletről Nyugatra.

- Az elsőt még igen. Aztán rájöttem, hogy milyen jó üzlet ez. 

- Nem gondolja, hogy ezek alapján erkölcstelen ember benyomását kelti?

- Tudja, uram, én azért beszélek ilyen nyíltan erről, mert nincs ebben a kibaszott országban valaki, aki bátran elmondja, hogy mi van, hanem mindenki minden szaron megbotránkozik. Ha én egy doktorátust hamisítottam volna valamikor, és megkérdezik, hogy hamis-e, akkor azt mondom, hogy igen, és ma én lennék a köztársasági elnök. De ha elkezdek hazudozni, hogy ez nem hamis, és fenyegetőzöm, hogy majd én megmutatom. Menjen a francba az ilyen ember. Ez nem az én világom. Azért gyűlölöm a politikust mint olyat, mert gerinctelen, szar ember. Minden politikus. Kivétel nélkül mind. Én az őszinte embereket szeretem. 

Mondok egy példát. Tizenhét éve van egy főkönyvelőm. Mikor meghirdettem az állást, eljött és azt mondta: uram, szeretnék könyvelő lenni, de most megmondom magának, hogy szeretnék férjhez menni, és szeretnék gyereket. Nincs ebben az országban olyan főnök, aki ezt felveszi. Másnap kezdett nálam, azóta van két gyereke. Ha akarja, behívom, nem beszéltünk össze. 

- Egy politikussal sem találkozott, aki szimpatikus volt?

- Van, akivel szimpatizálok, az én pálinkámat issza, az én pacalomat eszi. 

- Lehet tudni a nevét?

- Nem.

- Még ma is aktív?

- Nemhogy aktív, a legaktívabb, aki létezik.”