„A történet adott, végy egy Kossuth-díjas, világhírű művészt és egy szőkített hajú majmot. Markó Ivánt és hogy a fenébe is hívjákot, ezt a Gulyás Mártont. A probléma állítólagos gyökere 130 millió forint, melyet még tavaly kapott a Magyar Fesztivál Balett a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból. A valós gyökere pedig ez a Gulyás gyerek, aki úgy viselkedik, mint Novák Előd egy jó kis antiszemita tüntetésen, aki népiesen nem tudja, hogy hányas a kabát. Markóék csapata Az ember tragédiáját táncolta el, ennek a végén érkezett Gulyás Márton és csapata, Gulyás kezében a megafonnal és úgy üvöltött szerencsétlen, hogy a szőke hajfestéke is belevörösödött. Én egyszerűen pofán basztam volna visszakézből a színpadra lépő provokátort, hiszen hiszek benne, hogy a színház szentély, az előadás pedig áhítat, melyet tiszteletben tartunk. Pláne tiszteletben tart egy színházi ember.
Gulyás tiszteletlenségére, sértő magatartására, nézőt és művészt egyaránt leköpő féregségére Markó türelme volt a válasz. Nem dobta ki, nem verte le, nem köpte le. Azt mondta a késsel-villával enni nem tudó fröcsögő lumpennek, hogy beszéljük meg. Tiszteletem Markó Ivánnak. Gulyás Mártonról mind külsőleg, mind szellemiségében egy másik patkány, viselkedni nem tudó kétlábú, egy bizonyos Novák Előd jut az eszembe. Az is pont ilyen hangos tahó.”