A Continental Dohányipari Zrt. már meg sem lepődik azon, hogy az elmúlt napokban több olyan cikk is megjelent a sajtóban, amelyik a magyar tulajdonú dohánygyárhoz „köthető” dohánykoncessziós nyertesekről ír – „természetesen” más dohányipari szereplőhöz köthető trafikosokról egyetlen szó sem esett eddig.
A Continental Dohányipari Zrt. egyelőre nem kíván ujjal mutogatni azokra a pályázókra, akik multinacionális cégekhez köthetőek, és nyertek is a dohánykoncessziós pályázaton, de felhívja a figyelmet arra, hogy szép számmal vannak ilyenek is; sőt a multinacionális gyártók aktívan (a sajtó támadásaitól nem zavartatva) szervezik is a nyertes trafikosokat – a saját hasznukra. Többek között ezért is utasítja vissza a cég a sajtó egyoldalú hisztériakeltését a magyar dohánygyárhoz vélt vagy valós kötődéssel rendelkező személyekkel kapcsolatban.
A magyar dohánygyár ennek kapcsán külön is felhívja a figyelmet arra, hogy érthetetlen, hogy miért kell „óriási szenzációként” tálalni azt a tényt, hogy számos – ahogy a sajtó fogalmaz – a „céghez köthető” személy is nyert a pályázaton, hiszen a cég tulajdonosai többször nyilvánosan kiálltak a „trafiktörvény” mellett, és nyilatkoztak arról is, hogy javasolják mindenkinek – beleértve a munkatársakat, családtagjaikat, barátaikat is –, hogy minél nagyobb számban pályázzanak erre a lehetőségre. Ezt a munkatársak egyébként minden „központi szervezés” nélkül is megtették, mivel az elmúlt 8-10 évben folyamatosan, a mindennapi munkájuk során tapasztalták azt, hogy egyre-másra szorulunk ki a dohánytermékek értékesítési helyeiről (és ezáltal saját munkájuk, megélhetésük került veszélybe).
Ennek oka pedig elsősorban az, hogy a nagy dohányipari multinacionális cégek folyamatosan olyan (összehangolt) tisztességtelen gyakorlatot folytattak, hogy ők biztosították a cigaretta polcot az értékesítési helyeken, a polc kihelyezéséért további igen jelentős (milliós) éves díjat fizettek, és cserébe azt kérték, vagy elvárták a kereskedőktől, hogy az általuk jóvá nem hagyott gyártó termékét nem helyezhetik ki az üzletekben (legfeljebb a „pult alól” árulhatták azokat). Természetesen adódik a kérdés: vajon a sajtó erről miért nem ír akkor, amikor a Continental Zrt. pozícióinak vélt javulásával harsogja tele a magyar közvéleményt? Miért nem tárja fel részletesen az előzményeket is?
Reményeink szerint ezt, a versenyt súlyosan korlátozó, szinte elnyomó és ezáltal magyarországi munkahelyeket veszélyeztető rendszert a trafiktörvény valóban megszünteti – de ez a törvénynek csak egy „mellékhatása”.