Kampány és finanszírozás: kétfarkúak a Parlamentben?

A hétvégén – a kormánypártoktól megszokott módon, kormány- helyett egyéni képviselői indítványként – az Országgyűlés elé került a kampányfinanszírozás új szabályait tartalmazó javaslat. A Cser-Palkovics András és Gulyás Gergely által jegyzett előterjesztés alaposan átalakítja az eddigi rendszert. A Fidesz és a KDNP szerint átláthatóbb és olcsóbb lesz a kampány (maga a javaslat is Az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről címmel lett benyújtva), míg az Együtt 2014 úgy látja, megint a mutyilogika érvényesült, a javaslat olyan, mintha maga Simicska Lajos írta volna.

A választási kampányok pénzügyeiről szóló szabályok felülvizsgálata régi adóssága a magyar politikának (ahogy a pártfinanszírozásé is, amiből ebben a ciklusban sem lesz semmi). A '90 óta érvényes szabályozás szerint jelöltenként 1 millió forintból kampányolhattak a választások résztvevői. A teljesen irreális plafont saját beszámolója szerint minden párt betartotta minden kampányban, az ÁSZ 2011-es jelentése szerint a 2010-es választásokon például a Fidesz-KDNP 117, az MSZP 3 forinttal költött kevesebbet az engedélyezett maximumnál. Három éve saját bevallásuk szerint a következő összegeket fordították a választásokra az egyes pártok (a 404 milliós limit a 386 egyéni és listás képviselőjelölt utáni 1-1 millióból, illetve a költségvetéstől kapott 18 milliós támogatásból jött össze):

Oszágos Fidesz-plakátkampány 36 millióból? MSZP-s rádió-, tévé és újsághirdetések 166 millióból? Jobbik-rendezvények 18 millióból? Ugyan.

Az új javaslat szerint jelöltenként 5-5 milliót lehet kampányra fordítani, ami – az országos listán indulókat is figyelembe véve – 995 millió forintos plafont jelent, ha egy (vagy több, közösen induló) párt a maximális számú jelöltet állítja. Mivel az új választási eljárási törvény szerint kereskedelmi rádiókban és televíziókban nem lehet politikai hirdetéseket közölni a 2014-es kampányban (a közszolgálati csatornák pedig ingyen biztosítanak reklámidőt az indulóknak), jelentősen csökken a kampányok összköltségvetése, így ez az 5/995 milliós határ egészen közel járhat a valósághoz.

Több pénzt a politikának!

Az igazán nagy változást nem is ez jelenti, hanem a költségvetés hozzájárulása a választásokon induló jelöltek és szervezetek költségeihez. Míg 2010-ben a nagy pártok is csak 18 millió forintos kampánytámogatást kaptak az államtól, addig jövőre az egyes egyéni jelöltek fejenként kaphatnak 1-1 milliót (amit azonban vissza kell fizetniük, ha nem szerzik meg a szavazatok legalább 2 százalékát), a listát állító pártok pedig még ennél is sokkal többet. Ha a jelenlegi formájában fogadja el az Országgyűlés a finanszírozási konstrukciót, akkor jelentősen csökken a parlamenti pártok korábbi választásokon tapasztalt helyzeti előnye, és a parlamenten kívüli szervezetek is érdemi esélyekkel állhatnak rajthoz. Az állam várhatóan nem kevesebbet, hanem többet fordít jövőre politikai szervezetek támogatására (hogy a Magyar Nemzetnek ebből hogyan jött ki 2-2,5 milliárdos spórolás, azt nem egészen értem), ami kifejezetten örömteli fejlemény a korábbi álszent, politika-ellenes elképzelésekhez képest.

Az új szabályokkal a következőképpen alakul az egyes pártok 2014-es állami kampánytámogatása, ha minden egyéni körzetben saját jelöltet indítanak és teljes országos listát állítanak (a táblázat csak a pártok éves állami forrását tartalmazza, nem számol a pártalapítványoknak és a frakcióknak járó, szintén jelentős támogatásokkal):

szervezet     jelenlegi éves támogatás (millió Ft)     2014 (millió Ft)
DK            0                                        703
E2014-PM      0                                        703
Fidesz-KDNP   1.288                                    703
Jobbik        448                                      703
LMP           249                                      703
MSZP          521                                      703

Mint látható, a jelenlegi állapotokhoz képest egyedül a Fidesz-KDNP jár anyagilag rosszul az új szabályozással, ami az eddigiek alapján legalábbis szokatlan önmegtartóztatás a kormánypártok részéről. Némiképp változtat a képen, ha az MSZP és az Együtt 2014-PM (és esetleg a DK) közös indulását feltételezzük, de ebben az esetben is nagyobb támogatásra számíthatnak a költségvetéstől, mint amennyit jelenleg kapnak (703 vs.521 millió), ráadásul ez már a kampány elejétől rendelkezésükre állhat majd.

Kampányszámla: lesz, nem lesz?

Érdemi változás, hogy a jövőben csak belföldi magánszemélyektől fogadhatnak el kampányaikhoz adományt a pártok. Ami a kampányelszámolások átláthatóságát illeti, nem teljesen egyértelmű, hogy meddig megy el az előterjesztés. Az világos, hogy az állami támogatást ún. kincstári kártyára, illetve egy ahhoz tartozó számlára kapják az egyéni jelöltek és a pártok, amiről nem lehet készpénzt felvenni, csak átutalással lehet róla fizetni. Ez kifejezetten tiszta és helyes megoldás, mint ahogy az állami támogatás szigorú elszámolása, az esetleges visszafizetési kötelezettségek feltételei is rendben vannak. A bizonytalanságot a kampánybüdzsék állami támogatáson kívül eső része okozza: vajon ezekre is a kincstári kártyás, kampányszámlás szabályok vonatkoznak, vagy ez lazább elszámolási kötelezettséggel jár csak? Mindenképpen az előbbi lenne a jó megoldás, az előterjesztés 9. §-a említést is tesz kampány kiadására nyitott számláról, ennek részletszabályainak megalkotását azonban az államháztartásért felelős miniszterre bízza.

Erre bezzeg lesz pénz, phee!

A nagyvonalú költségvetési támogatásnak a parlamenti erők közül a Jobbik, az LMP és – önálló indulás esetén – a Demokratikus Koalíció lehet haszonélvezője. Igaz, az LMP igazán csak akkor, ha képes lesz minden körzetben jelöltet állítani, ez azonban nem olyan nagy elvárás egy parlamenti ciklus után. Ráadásul úgy, hogy 2014-ben sokkal könnyebb lesz mindenhol egyéni jelöltet indítani, mint 2010-ben volt: legutóbb 176 körzetben kellett összeszedni 750-750 ajánlószelvényt (azaz mindenkinek csak egy ajánlási lehetősége volt), jövőre 106 körzetben 500-500 aláírást kell összeszedni (azaz egy választópolgár akár több jelöltet is indíthat).

Az igazi nyerteseket azonban a parlamenten kívül találjuk. Az önálló indulás mellett döntő, érdemi mennyiségű jelölt állítására képes új pártok akár kizárólag a költségvetési támogatásra alapozva is eséllyel, legalábbis a korábbi választásokhoz képest összehasonlíthatatlanul nagyobb eséllyel vághatnak neki 2014-nek. A lehetséges új szereplők közül a valójában csak mostanában párttá alakuló Magyar Kétfarkú Kutya Párt lehet a legnagyobb nyertes. Az eddig minimális (gyakorlatilag nulla) költségvetésből, egyszemélyes paródiaprojektként működő MKKP már így is rendelkezik egy alapvető ismertséggel, sőt, egyes szubkultúrákban kifejezetten népszerű. Idei kutatásunk szerint a Mandiner olvasóinak 6 százaléka szavazna jövőre a kétfarkúakra (a 2010-es Fidesz-szavazók körében a Fidesz és az LMP után ez a harmadik legnépszerűbb párt), a tumblr-en végzett felmérésünkben pedig a második helyre futottak be 18,7 százalékos eredményükkel. A média is imádja a kétfarkúakat, a politikából kiábrándult választókból sincs hiány – néhány százmilliós állami támogatás segítségével ebből akár még parlamenti mandátumok is lehetnek.

És amit az új javaslat sem rendez

Az örömteli fejlemények mellett azonban bőven akadnak olyan kényes kérdések, amiket a kampányfinanszírozásról szóló előterjesztés továbbra sem rendez. Az egyik ilyen a kampányidőszakban futó kormányzati hirdetések ügye: az országgyűlési választások idején az ellenzék joggal sérelmezi a kormányzat intenzív, a kormánypártokéra rímelő kommunikációját, a kormány meg széttárja kezét, hiszen ők csak tájékoztatási kötelezettségeiknek tesznek eleget. A másik a választásokon nem induló szerveződések aktív reklámszereplése, gondoljunk csak a Civil Összefogás Fórum Bajnait és Gyurcsányt felelősségre vonó kampányára. Végül az új törvény sem ad választ a kérdésre, hogy míg a tévék, rádiók, a nyomtatott sajtó és az online média kampányidőszakbeli működését erőteljesen meghatározza az új szabályozás, addig egy másik fontos hadszíntér közterületi hirdetési felületek, az óriásposzterek és egyéb plakáthelyek használatát semmilyen módon nem szabályozza.