Bánatos majális

„Kik is képviselnék őket – hogy a klasszikusokat idézzük –, akik abból élnek, hogy bérbe adják a munkaerejüket? Azok, akik egyébként bérbe veszik? Akik minden helyzetben, büszkén és fennhangon a bérbevevők érdekeit védik? Netán az, a nevében munkás párt, amelyik szimpla törvénysértésekkel igyekszik magára irányítani a figyelmet, s ráadásul annak az ideológiának rátarti örököseként tetszeleg, amely a munkakörülmények, a béralku és a munkásidentitás minimális lehetőségeitől is megfosztotta őket? A Munkáspárt 2006 egész programja, ambíciója és szerepe kimerül abban, hogy tagsága, mind a két fő, ötágú vörös csillaggal a hajtókáján flangálhasson a ligetben. Ha a munkásosztály szellemi, anyagi felemelkedésének ez a feltétele, akkor – Batsányit parafrazálva – vigyázó szemünket vessük Phenjanra.

Pillanatnyilag kénytelenek vagyunk beérni a Bajnai és Mesterházy által elővezetett (baráti vagy bemutatkozó?) kézfogással, úgyis, mint valami jövőbéli összedörgölődzés megpecsételésével. Ha a politikai toposzok a valóságnak megfelelő helyen lettek kijelölve, akkor a két, állítólag baloldali pártvezér lenne hivatott gondoskodni a magyar munkásemberek érdekvédelméről is. Sőt, elsősorban és mindenekelőtt a munkások java kéne, hogy lebegjen a szemük előtt, de az sem ártana, ha tennének is érte valamit. Ám a két (nagy, kis, nulla) formátumú politikus történelminek aligha titulálható négy, vérszegény pontban összefoglalt megállapodása arról tanúskodik, hogy a munkásosztály nem szerepelt a diskurzus tárgyai között.”