Leértékelve

„Jóskának előbb-utóbb baja lesz ebből – mondja az ismerős kormánypárti képviselő. Hozzáteszi: a Viktor már a februári frakcióülésen is kiosztotta a vidékfejlesztési tárca korábbi államtitkárát, korábbi »harcostársát«, de Ángyán – úgy látszik – nem ért a szóból. Vagy nem akar érteni. Az agrártárca bő éve lemondott főhivatalnokának tényfeltáró munkásságáról bőven írtunk már. Szerinte a kormány csak szavakkal támogatja a kistermelői-családi gazdaságokra épülő agrármodellt, a gyakorlatban a hozzá közel álló körök dinasztiaépítése, a »vidéki oligarchák« kistafírozása folyik, és ő ezt minden lehetséges fórumon bírálja.

Ehhez képest a minisztérium újabb kétszázezer hektár állami föld rendkívül kedvezményes bérletét hirdeti meg, így – ez a szándék – a nagybirtokok aránya 2017-től csökken. Nagyon. Ez azt jelenti, hogy az a gazdálkodó, akinek ekkoriban lejáró, komolyabb területre szóló földbérleti szerződése él a nemzeti földalappal, ne is reménykedjen, mert másnak fogják (harmadáron) odaadni. Hogy egy piacgazdaságban ilyen bejelentés után hogyan lehet még másnap is miniszter valaki, az rejtély. Így belenyúlni bérleti-üzleti viszonyokba nem szokás a világ kulturáltabb felén, és értelme sincs: akár nemzetellenes lépésnek is felfoghatjuk azt.

Mert leértékeli nemzeti kincsünket, a termőföldet, a zömmel hazai bérlők vagyonát, szellemi és szakmai bázisát, üzleti kapcsolatait.”