Kárverseny

„A városi ember kissé lesajnáló értékelése szerint a parasztnak semmi se jó: egyszer azért sír, mert szárazság van, máskor meg a sok eső miatt panaszkodik. Erre persze csak egyetlen értelmes válasz van: tessék kipróbálni, milyen érzés az, amikor az egész évre szóló terveinket tönkreteszi a több hónapos aszály, netán egyetlen félórás jégverés.

Ez a kockázat a termelés természetes része ugyan, de amit az időjárás mostanában művel a térségünkbeli gazdálkodókkal, az már a számítható rizikók mértékén régen túl jár. A telet idéző márciusi hideget, a sokéves rekordokat döntő év eleji csapadékmennyiséget bizonyosan az idén is megsínyli majd a termelés – ha így megy tovább, a tavalyi aszályhoz hasonlóan most is százmilliárdos tétel lehet a kiesés. A természet ugyan képes csodálatos öngyógyításra is, de a belvíz alá pállott búzavetés aligha tér már magához, ahogy a hóba-sárba fulladt tavaszi munkákat is nehéz lesz pótolni. Komoly károk lesznek tehát megint a magyar határban, és nem is éreznénk már magunkat itthon, ha nem indulna meg a számháború arról, hogy mennyit is kéne azok enyhítésére fordítani.”