Leninizmus Európában

„Aki nem vak, az ezt láthatta, akár oligarcha, akár nem. A görög adósságok leírásakor pedig nyilvános volt, melyik bank mennyit veszíthet. Mégis, akár oligarcha, akár nem, sok befektető ezek után is Ciprusra vitte a pénzét. A kockázatok ismeretében. Holott vihette volna mondjuk Svájcba is, igaz, hogy akkor az anonimitását megőrizve 16%-os adót kellett volna fizetnie az anyaországnak. Vagy Németországba, ahol viszont a német szabályozás mellett német jogbiztonságot is kap.

Megjegyzendő továbbá, hogy a megtakarítások ciprusi tárolása nem feltétlenül következik abból, hogy az alacsonyabb társasági adó miatt valaki Ciprusra jegyezteti be a cégét. Ha valaki az adófizetést akarja elkerülni, ezt teszi, és nem a már onshore lekönyvelt összeget utalja át Ciprusra – az anonimitásnak akkor van különös szerepe, ha a vagyonok eredendően egyszer sem szerepeltek semmilyen legális onshore könyvelésben. A Cipruson elhelyezett megtakarítás keletkezhetett bárhol, és fordítva: a Cipruson bejegyzett cég fő bankszámlái lehetnek más országokban, offshore vagy onshore. 

Összességében tehát a ciprusi nagybetétek bukása nem leninizmus, hanem a ciprusi bankolás kockázata, ami most bizony realizálódott. Ez kisebb valószínűséggel bekövetkezhet persze mondjuk egy legális jövedelmeket befogadó német bankban is, a bukás önmagában még ott sem leninizmus – a nagyobb probléma, ha egy régió bankjai sorozatosan abba a helyzetbe kerülnek, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül. És akkor meg igazából mindegy, ki mit mond a nagybetétesekről, segíteni már úgysem nagyon lehet.”