Méltóság

„Ha van szereplője a magyar közéletnek, akinek személyisége, fellépése köszönőviszonyban sincs azzal a képpel, amelyet a nyilvánosságban festettek róla, akkor ő a hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Szalai Annamária.

Erről a kevés személyes találkozónkon is meggyőződhettem. Néhány közösen tartott fórumon, egy-két házibulin. Szerény, jó humorú, jólelkű hölgy volt Szalai Annamária, akiről a legkevésbé azt feltételezi az ember, hogy küldetésének a sajtószabadság eltiprását tekinti, műsorokat, újságcikkeket cenzúráz, reggelente kommentelők vérét issza. Pedig egészen kis túlzással így ábrázolták őt attól a pillanattól, hogy kiderült, ő lesz a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Médiatanács vezetője, egészen a haláláig. Örökös médiacárnő – hazudták róla, amikor már mindenki tudta a szakmában, hogy gyilkos betegsége aligha engedi, hogy kitöltse kilencéves mandátumát. Kevesen kaptak annyi szidalmat, az emberi méltóságba gázoló támadást az elmúlt huszonvalahány évben, mint éppen a törékeny nő, Szalai Annamária. Nem tudom, hogy rendezte el ezt magában, de a külvilágnak ekkor is inkább a derűs, öniróniára hajlamos arcát mutatta. Talán a halálos kórral küzdő embert a nemtelenség, az aljasság sem rázza meg annyira.”