„Konrád György megítélése már csak azért is zavarba ejtő, mert érezhető szakadék van az író külföldi és itthoni recepciója között. Ha a német eredményeket konvertálni lehetne, Konrádot itthon Ottlik Gézának hívnák, a magyar irodalmi tudatban azonban ez még sincs így. A Magyar Irodalmi Recepciós Adatbázisának adatai szerint (ahol a magyar szerzők nemzetközi jelenlétét lehet nyomon követni) a »szabadságharcos« Konrád 290 találatával szemben Weöres Sándornak csak tizede, 29 jut, Ottlik is csak 37-es eredménnyel szerénykedik, de Bodor Ádám 78-as találata is jócskán elmarad Konrádtól, akivel kapcsolatban Hans-Henning Paetzke azt nyilatkozta: volt egy időszak, amikor Konrád György számított a legnagyobb kortárs magyar írónak a német közegben, jelenleg pedig »a legnagyobbak egyike«.
Szintén elgondolkodtató, hogy a német nemzeti könyvtár katalógusában Weöres Sándor, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes együtt sem ad ki annyi találatot, mint Konrád egymaga. A német bibliotéka adatbázisában nevére összesen 99 rekord jön ki, míg Pilinszkyére 22, Weöresére 55, Nemes Nagy Ágnesére 20 (de ez utóbbi esetében is a találatok mintegy felét Brecht-fordítása teszi ki), míg Ottlikéra 21.
A két nemzeti könyvtár találati arányának összevetésekor azonban a hazaiban már Weöres »győz« óriási fölénnyel: itt 763 találat áll szemben Konrád 259-vel, ami meglehetős egyértelműséggel helyezi el Konrádot, az írót a magyar irodalomban.
Az olvasóközönség így hát csak pillog az eltérő »helyezés« láttán, s ha ez a megbillent sorrend nem kap valami magyarázatot, a lábszagú pórnép még a végén valami kínos következtetésre jut.”