Élet Menete vs. Békemenet

A holokausztról nem lehet mást mondani, csak azt, h. jajj! Az ember hálás a sorsnak, h.neki nem kellett élet és becsület között választania. Azt is tudomásul kell venni, h. az emberek igen kis része hajlandó a maga és családja életét elvekért kockáztatni és ez minden népcsoport esetében igaz. Ezzel együtt nem vagyok biztos abban, h. ez a sok megemlékezés nem árt-e. Magyarországon mindenki tudja, h. a zsidókat többször kárpótolták, ezt az érintettek csak az első Orbán kormánytól vonakodtak elfogadni, mert az összeg valóban kicsi volt a német kárpótlásokhoz viszonyítva különösen. Tehetetlen haragjukban és megbántottságukban a valóban kis összeget egyesek csekken elküldték Orbán Viktor valamelyik gyermekének. Jogos, végeredményben annak küld néhány tízezer vacak Ft-ot, akinek akar, csak eléggé izléstelen.Szerintem. A magasabb összeg jó volt. A zsidókat nemcsak többször kárpótolták, de ők lettek a vezetők a háború utáni szép, új világban. Irányítók és működtetők lettek. Nem is lett volna ez baj, ha végül az országot, egyszerű, dolgozó népével együtt nem vitte volna csődbe ez a gárda. A 90-es "rendszerváltás" nem hozott sok változást, ha lehet, a kifosztás bnyíltabb és eredményesebb lett. Nemcsak zsidó családok veszítették el mindenüket! Mi lenne, ha egyik héten a kitelepítettek, másik héten a földjüktől megfosztottak, harmadikon a málenkij robotosok leszármazottai emlékeznének? Az se legyen mégegyszer, ami velük! Tessék elolvasni a Hertha Müllertől a Lélegzethintát, ez a gulágra hurcolt bánáti német fiatalok kálváriájáról szól, az is elég szörnyű, egyáltalában, minden halál a hátramaradottaknak ugyanaz a gyász. Biztos, h. ennyi év után a gyász, mint ahogyan én is gyászolom, s gondolok az I. háború olasz fronton elesett nagyapámra, még mindig fájó, de ma már semmiképp sem közügy. Fájó a nagyapám testvérének mindkét hárorú utáni orosz hadifogsága, hazajött ugyan, de már nem sokáig élt. A két testvér korai halálával 4 gyermek élete fordult rosszra, nem beszélve az özvegyekről, akik végzettség és vagyon nélkül maradtak ellátátlanok, mint sok 100.000 sorstársuk. Egyszer túl kell lépni a veszteségeken. élni kell, megszabadulni a sérelmektől, tudomásul venni a veszteségeket és építeni az emberek közötti megértést megbocsátással és önfeláldozó szeretettel.

Jó és humoros ez a párhuzam. Jézust vagy Barabást kérdezi Pilátus. Hogy halt meg Barabás? Húsvétnak vége, Jézus feltámadt. Ki emlékezne ezekere, ha Jézus nem lenne benne...

Szokásos kettős mérce!! Quod licet Iovi, non licet bovi!

Ez már megint mi a franc! Ordenáré! Az utóbbi időben néha kommenteltél és láttuk, hogy milyen egy igazi birka! Ráadásul mit akartál ezzel mondani? A kommentelők véleményét a birkamenetről szembesítetted a sajátodéval? Hát furcsa egy birka vagy, de félek, hogy már nagyon kerge!