Joga van…

„A pécsi polgármester lánya megtámadójának joga van azt követelni, hogy az újságírók ne zaklassák, s ha írnak róla, csak nevének rejtélyes kezdőbetűjét említhessék: Ny. Zoltán. Nehogy felismerjék, és dorgáló pillantásokkal illessék szegényt. Joga van neki.

És joga van az egyetemista gyerekeknek azonnal külföldre repülni, hogy az itthon ingyen (közpénzből) szerzett diplomájukat Nyugaton kamatoztathassák, természetesen kizárólagosan a maguk hasznára. Ám mielőtt elhagynák az országot a pénzért és karrierért, még betörnek a kormányzó párt székházába több százezer forintnyi kárt okozni. Emlékszem ifjúkorom olvasmányaira, amelyekből arról értesültem, hogy a nagyra törő régi magyar ifjak Nyugaton jártak egyetemre, s mihelyst végeztek, hazatértek, s a nyugati tudást itthon kamatoztatták, mégpedig a haza javára. Pont fordítva, mint manapság.

És joga van ennek az egyetemista ifjúságnak a Magyar Művészeti Akadémia decemberi közgyűlésére üvöltve berontani, dulakodni, »Lépjetek ki!« ordításokkal halálra rémíteni Erdélyi Zsuzsannát, Jókai Annát, Szőnyi Zsuzsát és Dávid Katalint, hogy a legtiszteletreméltóbb asszonyokat említsem a jelen lévő akadémiai tagok közül.

És joga van a tehetséges és jobb sorsra érdemes Schilling Árpádnak és Fodor Tamásnak közönség előtt kijelenteni, hogy a Vidnyánszky-féle elavult, nacionalista-romantikus Nemzeti Színházra egyszerűen nincs szükség. Nem kell, be kellene zárni. (Ősszel indul…) Heroikus bátorságukat taps honorálta a Katona József Színház nézőteréről. Mit gondolna erről a névadó haló poraiból feltámadván?”