Amit én látok Magyarországon, az a jobb- és baloldal közötti politikai harc, amely talán keserűbb, mint számos más országban. Interjú.
„– Mi az oka annak, hogy önt soha nem hallottam – és mások sem, akiket kérdeztem erről – egyetlen rossz szót sem mondani Magyarországról? Ellentétben liberális társaival, Verhofstadt frakcióvezetővel, Sophie in’t Veld képviselővel, Neelie Kroes biztos asszonnyal, akikről a magyar közvélemény jó része azt gondolja, szenvedélyesen gyűlölik Magyarországot. Tudom, most kötelessége megvédeni őket…
– Nem kötelességem senkit megvédeni, és biztos vagyok benne, hogy Guy Verhofstadt és Sophie in ’t Veld nagyon nem örülne, ha a magyar nép valóban magyarellenesnek tekintené őket. Amit én látok Magyarországon, az a jobb- és baloldal közötti politikai harc, amely talán keserűbb, mint számos más országban. Láttuk ezt lejátszódni a budapesti Terror Háza Múzeum esetében. Mert a törésvonal azok között van, akik úgy gondolják, hogy a kommunisták rosszabbak voltak a náciknál, és akik fordítva. Liberálisként egyik cselekedeteit sem tudom megvédeni. Csak rokonszenvezni tudok a magyar néppel, amelyet kettészakított e két versengő ideológia.
– Tudja, Magyarországon az emberek sokszor úgy érzik, pikkelnek rájuk. Nemrégiben Ueli Maurer, a szélsőjobboldali svájci Néppárt honvédelmi minisztere kijelentette: az olasz Lombardia annektálása nem lenne probléma. Kijelentését néma csend kísérte. Mi lenne, ha a magyar honvédelmi miniszter jelentené ki holnap, a Felvidék annektálása nem lenne probléma?
– Nézze, el kell fogadni, hogy az Európai Unión belül a nemzeti határok megváltoztathatatlanok. Én skót vagyok. Hazámban vannak olyanok, akik sajnálják, hogy Skócia 1603 és 1707 között az Egyesült Királyság része lett, és emiatt talán másként fejlődtünk, mint ahogyan függetlenségünkben tettük volna. De örülök, hogy olyan országban élek, ahol a kormány elfogadja az emberek akaratát. Ha a skót nép 2014-ben úgy szavaz, hogy független akar lenni, akkor független lesz. Azt hiszem, Woodrow Wilsonnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy az etnikumhoz tartozás a fő szövetkezési tényező. Nem pedig Marxnak – hogy futólag megemlítsem –, aki szerint az emberek inkább osztálytudatuk szerint kötnek szövetséget. De a határok nem fognak számítani az Európai Unióban, ahol mindenki ott telepedik le majd, ahol akar. Mert a határok csak vonalak lesznek a térképen.”
Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője szerint „ami most történik, az olyan, mintha elkoboznák a nemzeti hatásköröket az európai értékekre való hivatkozással”.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Miközben a kormányok óvatosságra intenek, Európa-szerte egyre többen vetik fel, hogy itt az ideje az Aszad-rezsim elől elmenekült szíriaiaknak visszatérni az országukba.
A magyar gazdák ellenzik a brüsszeli javaslatot.
„Történelmi eredményt ért el az ország” – mondta a pénzügyminiszter.
„Nem szabad Magyarországnak kiadni egy antifasisztát sem” – jelentette ki az újdonsült EP-képviselő.
Az uniós tagállamok belügyminiszterei csütörtökön szavaznak Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról. Ha megszavazzák, a történelmi döntés az EU magyar elnöksége idején születik meg.
Michael McGrath állítja, nyitott a tárgyalásokra, de ugyanúgy kész elzárva tartani az uniós pénzcsapokat.
