Egy expedíció margójára

„Ez a családcentrikusság nagyon szép és üdvös, csak figyelmen kívül hagyja, hogy a közösség nem családokból tevődik össze, hanem egyénekből. Az egyén méltóságát pedig sértheti, ha nem vallhatja meg mindenféle hovatartozását, vagy esetlegesen hátrányban részesül e megvallás miatt. Egy olyan világban, ami versenyre, teljesítményre épül és ezzel párhuzamosan eddig nem tapasztalt mértékben nyújt lehetőséget az önmegvalósításra, nem hinném, hogy pozitív értékvállalást jelent az egyén háttérbe szorítása.

Elöregedő társadalomban élünk, de erre a jelenségre nem a régi értékek sulykolása lesz a gyógyír. Nem fog segíteni, ha a bejegyzett élettársak törvényes öröklését elvesszük, vagy ha a jogalanyiságot a fogamzástól számítjuk. Nem leszünk szeretetteljesebbek, ha a gyerekvállalásra nem magándöntésként tekintünk, s nem fog rajtunk segíteni, ha mindenki pontosan tudja, hogy másoknak hogyan illik élnie.

»Isten, Család, Haza« jeligével haladunk egy ideje. Ami nem baj, csak a »haza és haladást« nem kéne ekkora ívben kerülni.”