Utánlövés

Mielőtt még megfogalmaznék pár konklúziót a tegnapi nap ámokfutása kapcsán, az engem továbbra is piszkálóknak, illetve különböző formákban aggódva kérdezőknek izenném: atyámfiai, álljunk meg egy pillanatra, és ha nem találjátok teljességgel természetesnek azt, hogy egy mai politikus, illetve politikai párt utasíthatja Kölcsey Ferencet, mit írjon belé a Himnuszba, akkor esetleg gondoljátok újra a többit is. (Apropó: a szövegen ismét igazítottam, hiszen Petőfi idézett két sora - megfelelő szemüvegen keresztül - a röghözkötés apológiája, módosított szöveget lásd lent.)
És akkor a következtetések:
1. Magyarországon funkcionális analfabéták is szerkeszthetnek hírportált, ami csak azért aggasztó, mert ugyanők értelmezik a különböző eseményeket, gondolatmankókkal látják el a szintén nem értelmezőbajnok olvasókat - ez a vak vezet világtalant klasszikus esete, oszt' csodálkozunk, hogy egy csomó félszemű diadalittas tort ül. Ez nem jó.
2. Nagyjából egyöntetű volt a felháborodás azért, mert Arany Jánost és Tamási Áront „lerománoztam” - ez viszont Szanyi kapitánynak nem jó hír.
3. Kezdem érteni, hogy az anyaországi politikai üzeneteket miért egyszerűsítik le a végletekig. (Erről nem tudom eldönteni, hogy jó vagy nem - az valószínű, hogy az egyszerűsítés során könnyű átcsúszni demagógiába.)
4. A beazonosítható politikai-ideológiai preferenciák alapján megkockáztatható, hogy a hisztéria leginkább a szélsőjobb, valamint a baloldali-liberális értékvilágú hozzászólókra jellemző. Ez a normális jobboldali beállítódású emberek számára jó hír.
5. Viszont türelemmel, megértéssel a szélsőjobb hozzászólók rávezethetőek a helyes értelmezésre, míg a másik tábor képviselői - ideológiai problémát faragva bármiből - gyakorlatilag a saját igazukat mantrázzák eléggé infantilis módon - ami egy leendő össztársadalmi párbeszéd szempontjából nem épp megnyugtató.