Virágba borul a magyar bor

„Van olyan aggályom is, hogy a magyar bor nagy offenzívájához nem csupán a marketing hiányzott eddig. Hanem a bor. No, nem a jó bor, mert az lenne. De van-e elég? És van-e szándék a borászok részéről, hogy megmutassuk a világnak: mit is tudunk?

Beszélgettem egyszer pár szót Kaló Imrével, a szomolyai remeteként emlegetett borásszal, aki egyszer rácáfolt erre a névre, és kimozdult Eger mellől Brüsszelbe, egy kárpát-medencei magyar borbemutatóra. Valóban rendkívüli borokat hozott, és mikor kérdeztem, miért nem szállít belőle a világon mindenhová, azt mondta: »Mert nem adják meg érte, amennyit ér!« És ezzel nem ő az egyetlen. Több magyar borásztól is hallottam azóta (szerencsére?), hogy nincsenek értékesítési gondjaik, a hazai piac felveszi termésük legnagyobb részét, ezért nem feltétlenül törekednek a külföld felé.

Márpedig nagy marketingkampányt - gondolom - úgy lehet csinálni, hogy van elegendő bor is hozzá. Hogy a kalocsai címkét rá is lehessen ragasztani valamire. Vagyis a gomb már megvan, csak jó sok kabát kellene hozzá. Ha meglesz, akár a kedvünk is virágos lehet, nem csak a logó. Még anélkül is, hogy meginnánk a palack tartalmát...”