Amikor a jogállamért nem kár...

„Az »Adj gázt« felvonulása térbeli, látható ellenállást hívott életre – ahogyan az nyugat-európai szélsőségellenes stratégiákból már ismert. Ha ennek ellenére a magyar baloldal mégis azt gondolja, hogy megspórolhatja az utcai politizálás antifasiszta programjának kidolgozását, az csak a gondolkodás rossz irányára vall. Ha a diákoknak és civileknek nem hisznek, úgy legalább testvérpártjaik akcióira vessék nyugatra néző szemeiket. A térbeli antifasiszta politika hiányában ugyanis a történelmet és áldozatok emlékét tesszük ki bizonytalanságnak és a szélsőjobboldal játékszerének.

Addig is az az ellenzéki, aki a fentihez hasonló jogrelativizáló dicséretekkel él, csak a következő dolgokhoz járul hozzá: a jogállam állampolgárok általi közönyéhez, az alkotmányos kultúra rombolásához, ahhoz hogy a társadalom tagjai úgy tekintsenek a jogra, mint hogy az csak politikai konstrukció kérdése. Szélsőségek ellen úgy a NER egyetlen egy ellenzéki politikusa sem küzdhet, hogy éppen annak jogi kultúrájával kíván az alkotmányos patriotizmus irányában elmozdulni. Önmagában politikailag a jó oldalon (szélsőségekkel szemben) állni nem elégséges katalizátor arra nézve, hogy egy társadalom azonosuljon a jogállami normákkal. Éppen a jogállami elvek instrumentalizálásának és relativizálásának tapasztalata a velünk élő múlt.”