Egy székletminta vallomása

„Emberekkel foglalkozhatok, megoszthatom az ötleteimet, gondolataimat és nem kell szerepeket játszanom ahhoz, hogy figyeljenek rám és jól érezzem magam a bőrömben. A múlt hét kedden kirobbant listabotrányt is úgy fogadtam, hogy nekünk ehhez semmi közünk és különben is: azokról az emberekről, akiket ismerek a »régiek« közül, nem tudom elképzelni, hogy ilyen felháborító és undorító dolgot csináljanak. A média azonban – elvtelenül és emberség nélkül – kihasznált minden eszközt ahhoz, hogy az ország legnagyobb és legeredményesebb egyetemét, az ELTE-t és az ELTE BTK hallgatói önkormányzatát minél rosszabb színben tüntesse fel. Úgy kezelik az egész ügyet, mintha ahhoz a jelenlegi elnökségnek, bizottsági tagoknak, hökösöknek bármi köze lenne. Nem tudom, ezt mégis hogy gondolják, hiszen, ha megnézik, akkor láthatják, hogy a legtöbbünk 2010-ben vagy 2011-ben kezdte meg az egyetemet. De az alapos utánajárás nem az erősségük, ezt az utóbbi napokban nem egyszer bebizonyították.

A Gólyatáborról leírt hazugságok egyszerűen érthetetlenek számomra. Voltam két Gólyatáborban is, nem itattak le, nem kellett szélsőjobboldali indulókra menetelnem. Ebbe a táborba nem véletlenül jelentkeznek több mint 600-an. Itt a gólyák megismerhetik szaktársaik egy részét, barátokat szerezhetnek és tájékozottabban indulnak neki az egyetemi éveknek. Itt ismerhetjük meg elsőként a saját szakunk által támasztott követelményeket, amelyeket a Szakos Hallgatói Érdekképviselet (SzHÉK) tagjai mutatnak be néhány vicces történettel fűszerezve. Este természetesen nincs 8 órakor lámpaoltás és szigorú folyosó-ügyelet, de nem is kell teljesen elvadult bulikra gondolni. A Gólyatábor minden résztvevő számára felejthetetlen élmény, amit szintén a HÖK-nek köszönhetünk.”