Én úgy tanultam meg egyáltalán dalokat írni, énekelni, stúdiófelvételeket készíteni, fellépni, ahogy közösen zenéltem másokkal. Interjú.
„Miért szorult így háttérbe a hiphop?
Ez így alakult. Ahhoz képest, hogy 2003-4-5-ben mennyi hiphopot hallgattam, az azutáni években elkalandoztam másfelé, minden mást is elkezdtem hallgatni. Sabák Peti az egyik legnagyobb zenei inspirációm abból az időszakból; és ő is mindent ötvöz. Aztán jött Barabás Lőrinc, az Irie Maffia, mindenféle közreműködések a hiphopon kívül. Még mindig szeretem a hiphopot, de a First One-nal jól beleéltem magam, most másba akartam belekóstolni.
Ezek a közös munkák akkor nagy hatással voltak a saját zenédre?
Én úgy tanultam meg egyáltalán dalokat írni, énekelni, stúdiófelvételeket készíteni, fellépni, ahogy közösen zenéltem másokkal. Mindenki megmutatta az ő világát, stílusát, hogy mi működik, mi nem, mi kell bele, hogyan legyen - ez volt az én iskolám, ez a sok találkozás az elmúlt tíz évben.
Szerintem ha valaki nem tudja rólad, hogy nem tanultál zenét, akkor elhiheti a lemezt hallgatva, hogy profi énekesnő vagy.
Igen? Nem tudom, én nem tudom kívülről nézni, annyiszor hallgattam már körbe-körbe.
Például meglehetősen magabiztosnak tűnsz.
Hát jóval magabiztosabb vagyok most, mint egy húszéves kislány, az biztos. Nagyon sok minden történt az elmúlt tíz évben, amitől magabiztosabban érzem magam: sokat voltam színpadon, közönség előtt; sokat voltam stúdióban, sokat dolgoztam "igazi zenészekkel" [nevet]. Jobban tudom kezelni a hangomat, a mondanivalómat is jobban dallá tudom formálni.”