A három nagy erőből legalább kettőnek valamiképp össze kellene fognia, ami jelenleg teljesen lehetetlennek látszik.
„Megtörtént az, ami az utolsó napokban már sejthető volt, és amit sokan – Olaszország határain kívül végképp nagyon sokan – a legrosszabb szcenáriónak tekintenek. Silvio Berlusconi, akit az európai kollégák már nagyon terhes partnernek tartottak, és nyugodt szívvel felejteni igyekeztek, új életre kelt. A politikai számításokat és az életkori adottságokat meghazudtoló másfél hónapos hajrával, az akarat és a gátlástalanság diadalával, a szétesés küszöbéről hozta vissza pártját. Az Északi Ligával együtt létrehozott jobbközép koalíciót hajszál híján eljuttatta a választások megnyeréséig.
Mario Monti professzor, a jelenlegi szakértői kormány miniszterelnöke, és egyben az európai politikai és gazdasági szalonok kedvence viszont nem tudott áttörni. A neve alatt létrehozott centrista pártlista gyengén szerepelt, és tíz százalékos eredményével csak marginális hatása lehet az olasz politika alakításában. A balközép pártkoalíció, és annak vezető pártja, a karakterében és történetében is a magyar MSZP-nek megfeleltethető Partito Democratico az olasz parlament mindkét házában, a képviselőházban és a szenátusban is megnyerte ugyan a választást, de ezt a győzelmet Pier Luigi Bersani főtitkár is majdhogynem vereségnek értékeli.
Egyrészt, mindenki által biztosnak tartott többség olvadt el a rövid választási kampány során mindössze fél százaléknyi előnnyé a jobbközép koalícióval szemben. Másrészt, a szenátusban ez a többség nem is elég a kormányzáshoz. Még Montiékkal összefogva sem. Hiszen az immáron húsz éve uralkodó, kétpólusú helyzetet alaposan felborítva, váratlanul és a semmiből megjelent egy harmadik erő. A Movimento 5 Stelle, ez a minden struktúrát nélkülöző, főként az interneten keresztül és a tereken szerveződő mozgalom az egyes pártokat – tehát nem a koalíciókat – tekintve a legjobb eredménnyel jutott a parlamentbe.
Az egyik kérdés most az, hogy miképpen lesz ebből Olaszországnak cselekvőképes kormánya. Ehhez a három nagy erőből legalább kettőnek valamiképp össze kellene fognia, ami jelenleg teljesen lehetetlennek látszik.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Giorgia Meloni miniszterelnök is üdvözölte az ítéletet.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Mindenki értetlenül áll a történtek előtt.
Égető kérdések.
„Az, amit Jókai a levert szabadságharc után költői géniuszával cselekedett, az egy második honfoglalás volt” – így búcsúzott az ország Jókai Mórtól.
