Hogyan csináljunk taxis kartellt?

„Nem egységes a fővárosi taxik megjelenése, az arculati káosz ronda és árt a Budapest-imázsnak? Nosza, írjuk elő központilag, hogy a sárga mely árnyalata legyen kötelező. Rögtön hozzátesszük: ez Tarlósék egyetlen taxiügyi intézkedése, amivel maradéktalanul egyetértünk. Ha ez az Európában és Amerikában is bevált előírás lenne az egyetlen új taxizási kritérium Budapesten, akkor véletlenül sem beszélnénk hatalmi diktátumról, vállalkozás- és piacellenességről, fentről kreált álpiacról, gengszterek integrálásáról. De beszélünk, és – hangsúlyozzuk – nem azért, mert a fővárosi taxik végre egységesen sárgák lesznek. (...)

A városimázsilag is kihívást jelentő taxis hiénák mindezidáig kezelhetetlen kérdését frappáns módon úgy oldaná meg ez a rendelet, hogy simán integrálná őket a rendszerbe: az egységes sárga szín alatt háborítatlanul folytathatnák áldásos tevékenységüket. Miközben – és ez az igazán elképesztő – becsületes kisvállalkozók ezreit szórja ki ez a rendszer, mert kocsijuk úgymond »alkalmatlan« lesz, túl kicsi a motor teljesítménye, a csomagtartója, az utastere, miközben ők még mindig fizetik a részletet a hatalom által immár »alkalmatlanná« minősített, remekül futó pár éves járműre.

Nem a piac, tehát a mi dolgunk eldönteni, milyen árú és nagyságú sárga taxival szeretnénk utazni? Nem, a taxis elit saját közegét szelektáltatja tisztává, hatalmi segítséggel. Ennek az elitnek a cinizmusát fejezik ki az Országos Taxis Szövetség elnökének szavai: a rendelettervezet szerinte »azokat a vállalkozásokat és taxisokat védené, akik eddig is a törvényi előírásokat betartva működtek.« Nonszensz: a legtöbb taxis szabálykövető volt, az új rendszer egyszerű konkurencia-lefaragási okokból szabadul meg jó részüktől.”