Lesből támadt az elkövető – ezt tudni a Rózsadombon halálra szúrt egykori RTL-es vezető tragédiájáról
Már azt is tudni, mi vezetett a gyilkossághoz.
Mintha egyes médiumok összeállítottak volna egy névsort azokról a közszereplőkről, akiket nemcsak, hogy bírálni nem lehetséges, de még a nevük sem említhető meg a hírekben.
Ha igaz a fenti okfejtés logikája, akkor Habony Árpád garázda cselekményének volt hírértéke, az országos televíziók hírműsorai mégsem számoltak be róla. A miértre több válasz is adható, de az aznapi történések tükrében a legvalószínűbbnek az öncenzúra jelensége tűnik. Mert történhetett volna egy sokkal nagyobb jelentőségű esemény, amely kiszorította volna a hírfolyamból Habony Árpád tettét, de ilyen esemény nem történt. Marad tehát az öncenzúra, mint az elhallgatás oka. A hatalom vélelmezett igényeivel szembeni megfelelési kényszer óriási veszélyt jelent a sajtószabadságra, mert az újságíró, hírszerkesztő célja ilyen esetben nem az objektív tájékoztatás, hanem a hatalom általa feltételezett elvárásainak teljesítése. Valamiféle mércének próbál meg megfelelni a hírszerkesztő, kitalálva, hogy melyek azok a hírek, amik esetleg érzékenyen érinthetik a hatalom képviselőit.
Azok a hírfogyasztó választópolgárok, akik az elmúlt napokban túlnyomórészt, vagy kizárólagosan országos televíziókból tájékozódtak Habony Árpád bűncselekményéről nem értesültek. De ugyanígy nem értesülhettek korábban Simicska Lajos, vagy Nyerges Zsolt bárminemű tevékenységéről sem. Manapság úgy tűnik, mintha egyes médiumok összeállítottak volna egy névsort azokról a közszereplőkről, akiket nemcsak, hogy bírálni nem lehetséges, de még a nevük sem említhető meg a hírekben. Ezt támasztja alá a tavalyi évben készített újságírói mélyinterjúk egyike is, az egyik kereskedelmi televízió szerkesztője szerint ugyanis az »Egyes politikusokat személyükben nem lehet nálunk támadni, van egy ilyen belső, ki nem mondott megállapodás. Tartózkodunk olyan sztoriktól, amelyek „karaktergyilkosságra” alkalmasak lehetnek, de tabunak számítanak a párt körüli gazdasági oligarchák is. Itt persze az az indoklás, hogy ezek túl bonyolult ügyek, inkább foglalkozzunk olyan gazdasági témákkal, amelyek az emberek zsebét közvetlenül érintik.«”