Miért nem sikerült a magyar kiugrás, ha a román igen?
Nyolcvan éve hiúsult meg Magyarország kiugrása a második világháborúból. Nánay Mihályt, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársát, az NKE rektori megbízottját kérdeztük.
Olyan nőről van szó, aki a világháborút követően életprogramjául azt választotta, hogy mindig, mindenhol teljesen hülyének tetteti magát.
„Újabb fordulópontjához érkezett a Horthy-reneszánsz, immár elérte Budapestet, a bűnös várost is. Tér egyelőre nem viseli a kormányzó nevét, de a Horthy név ott díszeleg emeletnyi méretben a Nyugati téri irodaház, a hajdani Skála Metro falán, ahol az épületben székelő Libri Kiadó hirdeti – nagyon helyesen – friss könyvpiaci slágereit. Ezúttal Natalija Nyikityina Hazatérek hozzád című regényének, egy kitalált magyar pilóta második világháborús történetének könyvborítója díszíti a teret, rajta a marketingszempontból mindig előnyös híresség ajánlásával. A kortárs magyar irodalom ügyét is szívén viselő – Téreyt, Papp Sándor Zsigmondot, Závada Pétert megjelentető – kiadó Gróf Horthy Istvánné ajánlását tartotta alkalmasnak e feladatra. (...)
Olyan nőről van szó, aki Becsület és kötelesség című, bő tíz éve megjelent emlékirataiban, vagyis még visszatekintve sem érti, vajon miért tűntek el a tehetséges rendezők a magyar filmgyártásból a második világháború kirobbanása után. Aki (pontosan úgy, mint szellemi nővére, a szörnyeteg Leni Riefenstahl) a világháborút követően életprogramjául azt választotta, hogy mindig, mindenhol teljesen hülyének tetteti magát. Akinek mozgatórugóiról ezt állította Nádas Péter a Becsület és kötelességről írott nagyszabású, feledhetetlen elemzésében: »Inkább a hűség, mint a józan ész. Inkább az esztelenség, mint a gondolkodás.«”