Ciprusi geopolitika

„Nem világos, miért kellett Brüsszelnek (mindenekelőtt Németországnak) engednie, amikor 2004-ben Görögország megzsarolta: vagy beveszik Ciprust is, vagy a volt kommunista országok sem léphetnek be. A britek persze támogatták a dolgot, mert mindig is az volt az álláspontjuk, hogy minél nagyobb és inkoherensebb az EU, annál jobb. És az EU-tagság – okoskodhattak – majd minden bizonnyal visszaszorítja az orosz befolyást is egykori gyarmatukon, ahol még mindig két katonai bázisuk van. Tavaly is, amikor az EU Ciprus megsegítéséről tárgyalni kezdett, az angolok egy külön, kétoldalú segélycsomagot helyeztek kilátásba, nehogy Ciprus »meggondolatlanul« Moszkva karjaiba vesse magát.

Szó sincs itt meggondolatlanságról. A ciprusiak az oroszokkal őket összekapcsoló szoros és komplex – civilizációs-vallási-érzelmi-pénzügyi, egyszóval geopolitikai – kötelékek miatt sokkal jobban érzik magukat Oroszország, mint az EU »karjaiban«.

Most már csak az a kérdés, hogy az Ausztria, Hollandia, Finnország és Szlovákia által támogatott Németország, és a »német tömb«-höz a jelek szerint csatlakozó Franciaország, egyszóval az EU magövezete következetes marad-e, és tovább halad-e azon az úton, amelyen március 15-16-án elindult, és levonva a konzekvenciákat, hagyja, hogy Ciprus kimanőverezze magát az euróövezetből. Vagy enged a »Nyugat« geopolitikai érdekeit szem előtt tartó angol-amerikai nyomásnak, és »megmenti« a szigetországot – Oroszországtól.”