Katasztrófahelyzet Orbánisztánban

„Már vagy fél napja fennállt a katasztrófahelyzet, mire a belügyminiszter megszólalt, s mikor megtette, akkor is az állampolgárok felelőtlenségét ostorozta, holott a kormány dolga lett volna figyelmeztetni a veszélyre. A Belügyminisztérium egy teljesen értelmetlen sms-t küldött állampolgárok millióinak, a közszolgálati televízió pedig elhallgatta a katasztrófahelyzetet. A Belügyminisztérium és a katasztrófavédelem vezetése alkalmatlannak bizonyult a vészhelyzet kezelésére és a mentés szervezésére, amivel sok ember életét sodorta veszélybe, vagy nehezítette meg. Arcátlanság, hogy ezek után a Brüsszelből hazatérő miniszterelnök úgy tett, mintha a kormányzat érdeme lett volna a helyzet megoldása.

Az elmúlt napok hősei valójában a vezetőik impotenciája ellenére kiválóan teljesítő katonák, tűzoltók, rendőrök és mindenki, akinek helyén volt az esze és a szíve a szakszolgálatoknál. Az emberek szép példát mutattak megfontoltságból és szolidaritásból, amikor egymást segítették, melegedőket nyitottak, ételt és teát osztottak. Köszönet illeti Ausztriát is, mert szakszerű segítséget nyújtott Magyarországnak a vészhelyzet elhárításához. Lám, civilek és jó nemzetközi kapcsolatok nélkül nem megyünk semmire. Ez is lehetne a márciusi hóhelyzet tanulsága.

Amit a kormányzat tett és nem tett ebben az időszakban, azt pontosan ki kell vizsgálni. A vizsgálat eredményeit a nyilvánosság elé kell tárni. Nem a kormány presztízséről van szó, hanem arról, képes-e megvédeni az embereket, ha szükség van rá. Nagyon úgy tűnik, hogy a kormány a hatalomkoncentrációban, a gyengék elnyomásában, meg főként a dicsekvésben nagyon erős. Ám azonnal összeomlik, amikor valódi vészhelyzetben valódi teljesítményt kellene nyújtani. Ezt is meg kell majd fontolni, amikor a jövőnkről hozunk döntést. A saját hazánk dolgát magunknak kell rendbe tennünk.”