Balog miniszter esete a szabadságharccal

„Elmerenghetünk! Az ország kulturális ügyeinek legfőbb irányítója, akinek akár erőszakpolitizálással is megvalósítandó víziói vannak a magyar kultúráról, a Nemzeti Színház szerepéről és működtetéséről, és persze sok más egyébről is, évekig nem olvasna újságot, nem nézne televíziót, nem látogatná az internetes portálokat, nem értesülne az országot fertőző legricsajosabb uszítók tevékenységéről, nem venné kezébe a kormányelit tagjai számára naponta összekészített hír- és sajtóanyagokat (2010-es államtitkári működésétől, majd csúcsminiszteri ténykedésétől kezdve a különféle bizalmas és titkosszolgálati úton szerzett információkat is)? Lapozzunk! – mondaná a klasszikus. Hiszen Balog miniszter úr természetesen mindezeket a forrásokat használja. Pontosan tájékozott többek között az Echo TV-t Szaniszló Ferenc ámokfutása miatt (egyébként már a NER-időszakban) sújtó félmilliós médiahatósági gyűlölködésadóról is. És természetesen tévét is néz. Az Echónak pedig rendszeres látogatója, sőt bevallottan is szerelmese.

Játsszunk el azonban a gondolattal, és koncedáljuk, hogy miniszterünk nem lát, nem hall, nem olvas. Megtehetjük ezt azért is, mert mindez a konkrét ügy szempontjából végül is lényegtelen. Balog lelkésztestvérem ugyanis egészen biztosan nem magányos döntnökként tett felelőtlen intézkedést. »Figyelmetlenségét« pedig bátran megengedhette magának már csak annak az ismeretében is, hogy a miniszterelnök »előterjesztésére« »nemzeti ünnepünk, március 15-e, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja alkalmából« Magyarország köztársasági elnöke »a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal polgári tagozata kitüntetést« fogja átadni a rasszista-antiszemita szellemiség első számú magyarhoni műhelyét üzemeltető, és így a náci lelkű prófétát is ránk szabadító (az őt alkalmazó és pénzelő) – és a minap Balog lelkésztől is fontos díjat bezsebelő – »Széles Gábor üzletember részére« »a tudásalapú nemzetgazdaság megteremtése érdekében végzett sokoldalú munkája, közéleti tevékenysége elismeréseként«. Mi több, ez alkalommal a lelkész urat is várják az első sorban tapsikolók közé. Mellesleg: Balog testvérem okkal feltételezhette azt is (ha netalán nem tudta volna), hogy a hagymázas prófétát kitüntetésre felterjesztő ún. Magyar Újságírók Közössége bensőséges kapcsolatokat ápol a kormányzó elit legbensőbb érdekköreihez tartozó mágnással.”