A nulla tüntetés, avagy a kín az úr...

„És összegyűle vala megint a »kevesek klubja« a téren és láták vala saját magukat megszorozva kétszázötvennel nagy-nagy millának és megállapíttatott, hogy alul a sör és felül a virsli, de a vodka az úr…és történe mindez a kettőezertizenharmadik esztendő márciusának tizenhetedik napján…

…egyszer majd megmutatjuk nekik, egyszer majd, talán és esetleg, majd egy bazi nagy milla fél százaléka is lehetünk, de legközelebb minden nagyi hozza magával a dédit is… egyszer majd lesz saját ötletünk, de addig nem mondunk semmit, igaz azt dadogva és leginkább papírból…legközelebb a »jujj« és a »mondjon le« mellett a Schilling Árpi megtanít bennünket köszönni…egyszerre és hangosan, ahogy kell…talán a vastapsot is bevethetné, az mindig működik…a néző vagy leüti magát, vagy frankón elkezdhet parázni, mert itt már a nagy testvér: hitlersztálinszálasiviktor átvette a hatalmat és annyi…mert megmondta a buli sztárja, az egyetlen, aki…hölgyeim és uraim, a férfi,  aki a Kálvin téri nagy..., aki a vidám haknin megpróbált valamit mondani, csak nem jött össze, szóval maga a nagy Tamásgazsi megüzente nekünk, hogy mostan ki kell menni az Országházból az utcára.”