Az a baj, hogy a politikusok 10 év alatt elterjesztették, hogy a profit szégyen, a szegénység a becsületes.
„A csalók ezen a ponton nem álltak meg. A pálya még mindig nem lejtett eléggé. Kampányba kezdtek a tisztességes vállalkozók ellen. Elkezdték híresztelni, hogy a tisztességesek a csalók. Döngetni kezdték a saját mellüket, milyen becsületesek. Mert ők a dolgot 200 forintért árulják. Micsoda felháborító, undorító, népnyúzó disznóság már a dolgot 1000 forintért árulni? Magyarul elindult a vállalkozások elleni általános hangulatkeltés. És a csalók már nem is igazán akarnak már tényleg dolgot árulni se. Ők azt akarják, hogy a barátaik az államban adjanak nekik pénzt és kész. És az állam valóban elkezdett a rengeteg pénzével a dolgok árusításába beavatkozni. Aki eddig dolgot árult, takarodjon innen. Majd árulják ők a dolgokat. Olcsóbban! A csalók elkezdték beperelni a normálisakat és kimérgezni őket a piacról. És a pereket rendre a csalók nyerik, mert már a bíróságok is telis-tele vannak elhülyített barmokkal és nettó, korrupt csalókkal. Akik már arra is vetemedtek, hogy utólag 98% adó beszedését is megengedjék. Visszamenőleges hatállyal. Hát ez agyrém! Milyen ország az, ahol pofára húzzák le a vállalkozókat? Multi vagy? Nesze neked külön szopás. Energiát árulsz? Tessék egy különadó. Dohányt? Hö-hö, takarodsz innen. Ezt úgy hívják, hogy rablógazdaság. Ez már nem játék, ez már nem piaci verseny.
Miért nem növekszik a gazdaság?
Mert mi vállalkozók imádunk játszani.
Nekünk ez játék. Kihívás. Imádjuk a játékot, akkor is, ha nehéz. Szeretünk versenyezni. Versenyezni! Ám a játékhoz játékszabályok kellenek. Olyan játékszabályok, amelyek minden játékosnak egyenlő esélyt biztosítanak. Tehát minden játékosra ugyanazoknak a szabályoknak kell vonatkozni. Nem szeretünk olyan pályán versenyezni, ahol nincsenek is bírók, vagy ha vannak is bírók, azok is csalók. Normális játékszabályok között, megfelelő bíráskodás között imádunk játszani. Ha viszont iszonyatos szabálytalanságok érnek bennünket, és amikor szólunk a bírónak, az még bennünket büntet meg érte, akkor elmegy a kedvünk a játéktól. Ha elveszik a kedvünket a játéktól, akkor nem játszunk. Akkor nem fektetünk be, akkor nem adunk munkát senkinek. Ennyire parádésan elkúrt ligába be se nevezünk.
Mert mi vállalkozók szeretnénk nyerni.
Nem szégyellem, így van. Mi profitot akarunk. Olyan bajnokságban nincs kedvünk elindulni, ahol szégyen nyerni. Ezt úgy értem, hogy olyan országban, ahol a profitról úgy beszélnek, mint a lepráról, nekünk vállalkozóknak nincs kedvünk játszani. Hiszen a mi célunk a nyereség. Tudunk veszíteni is! A magamfajta vállalkozót egyáltalán nem zavarja a kudarc, veszteség, vereség. Egyenlő feltételek mellett vívott, normális küzdelemben alul maradni, tizediknek, huszadiknak lenni egy piacon - ezzel nekünk semmi bajunk nincsen. Nekünk azzal van bajunk, ha esélyünk sincsen nyerni, és ha mégis sikerül nyerni egy kicsit, akkor meg legyünk szégyenítve érte, ki legyünk csúfolva. Az a baj, hogy a politikusok 10 év alatt elterjesztették, hogy a profit szégyen, a szegénység a becsületes. Ez a baj.
Ezért nem növekszik a gazdaság: így nincs kedvünk játszani.”
Kiderült, a kormány a szakmai érdekképviseleti szervezetekkel történő előzetes egyeztetés nélkül hozta meg döntését egyes külföldi munkavállalók foglalkoztatásának megszünéséről.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
„Magyarország jövője szempontjából elengedhetetlen a kiszámítható gazdasági környezet és a forint stabilitásának megőrzése” – fogalmazott a miniszterelnök.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
A Tisza-kormány tervei szerint a jelenlegi 27 százalékos áfakulcsot 5 százalékra csökkentenék.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
Nagy felháborodást váltott ki a kommentelők között a Magyar Péter párjáról közzétett fotó.
A globális légiközlekedési ágazat vezetői egyre nyíltabban ismerik el, hogy a 2050-re kitűzött nettó zéró kibocsátási cél a jelenlegi technológiai, üzemanyagpiaci és szabályozási feltételek mellett valószínűleg nem teljesíthető.
