Milyen lesz az új pártrendszer?

„Azt hiszem, a jövő pártrendszerét négy blokk képezheti. Ezek közül kettőnek a státusa látszik viszonylag stabilnak. Ez a kettő a kormányzó Fidesz és a „fél-rendszerellenzéki” Jobbik. A jelenlegi mozgások alapján úgy tűnik, mindkét pártnak stabil bázisa van, s ezt sem nagyon növelni, sem nagyon „lefaragni” nem tudja. A Fidesz a közvélemény-kutatások szerint stabilan őrzi vezető helyét a pártok rangsorában, s ilyen helyzetben nemigen szoktak gondolkodni látványos újításokon. A Jobbik esetében –más okból – szintén nem várható látványos elmozdulás. 

Ezzel szemben teljes újradefiniálás alatt áll a mérsékelt ellenzéki térfél. Itt most – az önmagát stabilizáló MSZP és a párttá alakuló Együtt 2014 mellett – újonnan megjelenő, vagy éppen a megalakulást bejelentő pártok és mozgalmak gazdag burjánzását látjuk. A folyamat már mostani fázisában is felülírja az 1990-2010 közötti mindenkori ellenzékiség struktúráját, hiszen ebben a periódusban mindig volt egy nagy ellenéki párt, amely maga mellett tartott minimálisan egy szatellitpártot. Ez a képlet most látványosan változik, hiszen most már két meghatározó alappárt van, s ezeknek külön-külön is vannak szatellitpártjai. 

De ez a helyzet a folyamatnak – érzésem szerint – csak átmeneti állomása. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy tartósan fennmarad a két alappárt – sok-sok szatellitpárti viszony. Sőt, ennek az ellenkezője valószínű, pontosabban logikus. Magyarán arra számítok, hogy az elkövetkező hónapokban nemcsak a nagy ellenzéki pártok körüli „bolygó” pártok száma növekszik, hanem arra is, hogy elkezdődik ezen új pártok integrálódása a két alappártba.

Ezzel pedig létrejöhetnek egy viszonylag stabil négypártrendszer alapjai. Ennek az egész magyar demokrácia konszolidálódása szempontjából volnának előnyei. Például az, hogy egy ilyen struktúra lezárhatná – legalábbis egy időre – a magyar pártrendszer 2006 óta tartó „átmenetiségét”. Vannak persze előnyei a sok-sok új pártra épülő sokpártrendszernek is, legnagyobb hátránya azonban a szétaprózódás és az áttekinthetetlenség. Az európai példák is azt mutatják: négy párt bőven elegendő a társadalom tagoltságának lefedéséhez.”