Térden állva, térden állva...

„Öntől most visszakéri a díjat a miniszter, megalázó, gyáva módon. Ez legyen már az ő baja, nehéz napjai lehetnek. Önön múlik, hogyan dönt, de bárhogyan is tesz, győzni fog. Győzni, egyrészt egy szánalomra méltó, gyűlölködő kompánián, másrészt egy meghasonlott, gyáva, helyét nem találó, megfelelési kényszerpályán keringő társaságon.

Amire az EU, az IMF és a nemzetközi karvalytőke sem volt képes, két nagykövet »kérése« és pár felhúzott szemöldökű, itthon világhírű értelmiségi könnyed köhhentése elegendő volt: az Orbán-kormány és Balog miniszter úr bizony térden állva csúszkál elnézésért esdekelve.

Ám a »megbocsájtás« nem fog bekövetkezni soha. Gyógyíthatatlan sebnek tűnik a jobboldal testén az örök megfelelési vágy, a kegyelemért könyörgés, a »jobboldali volnék« íztelen, szagtalan semmilyensége, ennek egy újabb állomása a Szaniszló-ügy. De senki ne higgye, különösen Ön, Balog miniszter úr, hogy valaha lesz megbocsájtás, hogy lesznek majd látványos baloldali gesztusok, hogy nem ott folytatják, ahol 2010-ben abbahagyták.”