Leleplezve

„A prostitúció a civilizáció korai szakaszában megjelent a világban, s azóta hiába tiltották, üldözték, próbálták börtönnel, bitóval, máglyákkal megsemmisíteni, él és virul. (Sőt, a tiltásnak árfelhajtó hatása van, így a hatalmi szigor paradox módon a stricik bevételeit növeli.) A társadalom legalapvetőbb, nélkülözhetetlen intézményének nem mondanám, de milliós nagyvárosok nehezen működhetnének nélküle. S bár Horváth Mihály 1835-ben írott akadémiai pályamunkája szerint: »A magyar férfiú minden szenvendélyesség mellett sem volt folyár bujálkodó«, a magyar városokban is széles körű igény mutatkozik az örömlányok szolgáltatásaira.

Ne lepődjünk meg, ha azt látjuk, halljuk a hírekben, hogy Budapesten illegális nyilvánosházak, kéjtanyák és egyéb találkahelyek működnek, a becslések szerint számuk több százra tehető, és azon se csodálkozzunk, hogy a rendőrség olykor fellép ellenük. A legutóbbi híradásokban az a döbbenetes, hogy a testületen belül operatív vizsgálat indul annak kiderítésére, vajon hivatásos rendőrök fedezték-e a prostitúciós hálózatot. Szóval ezt nem tudják? Magyarán lehetségesnek tartják, hogy a főváros szívében, hosszú éveken át működhettek illegális kuplerájok úgy, hogy a rendőrségnek sejtelme sem volt semmiről? Ugyan miféle rendfenntartó erő az ilyen? A kuncsaftok tömege ki- bejárkált a rendőrök orra előtt a nyilvánosházakba, csak a zsaruknak nem volt nyilvánvaló, hogy mi folyik odabent. Ha a lányok ilyen színvonalon teljesítenének a maguk területén, aggszűzként vonulnának nyugállományba.”