Végre egy brüsszeli döntés, mely egy irányba mutat a magyar nemzeti érdekkel
A román-magyar gazdasági együttműködés egy újabb lendületet kap.
Zsiga Marcellnek, Szijjártó Péternek és a többi parazitának a maga módján igaza van: olyan undorító rendszer fenntartásában segédkeznek, amely a hozzájuk hasonlókat is megvédi, ha hűségesek.
„Zsiga Marcellnek, Szijjártó Péternek és a többi parazitának a maga módján igaza van: olyan undorító rendszer fenntartásában segédkeznek, amely a hozzájuk hasonlókat is megvédi, ha hűségesek. Ők az erkölcs uránbányászai. Ezért a lélekölő munkáért igazán jár nekik a szabadrablás. Megkérik az árát, mert ezt nem lehet lelkesedésből csinálni.
A másik tanulság, hogy az ilyen rendszernek szüksége van a Zsiga Marcellekre. Mivel mindent kontrollálni akar, leszűkíti a káderállományát azokra, akiket gerinc és lelkiismeret nem akadályoz. Ezekből a puhatestűekből sosincs elég, úgyhogy muszáj alkalmazni a tehetségtelen, tompa, egyszerű észjárású bűnözőt is. Tehát a Zsiga Marcellek maradnak, ahogy maradtak a Czinege Lajosok is a végkifejletig.
Annak a szép, rendezett kornak egyébként, amikor a paraszt nem kérdezte, honnan van a király és vazallusai vagyona, az lett a vége, hogy mégis megkérdezte. Utána a királyok felakasztásáról kezdett ábrándozni, de ez már történelem. Nyakunkon az évfordulója.”