Álljunk meg egy szóra és beszéljünk őszintén a cáfolatról

„Manapság ha egyszerűen tagad valaki valamit, akkor a lapok nagyon gyakran úgy számolnak be róla, hogy cáfolt. Amiből akár egészen durva szülemények is kijöhetnek, mint például ez itt a Népszaván: »L. Simon László kulturális államtitkár reggel cáfolta lemondását, majd közleményben cáfolta cáfolatát, később újságírók előtt mégis cáfolta távozását. Pénteken tudjuk meg hivatalosan, hogy marad-e az államtitkár - közölte a minisztérium. Ha addig nem cáfolják.« Természetesen szegény L. Simon itt nem cáfol(hatot)t semmit, ahogy fent említett kollégája sem tett ilyet valószínűleg egész eddigi pályafutása alatt.

A cáfolat ugyanis nem tagadás. A tagadás egy puszta egzisztenciális állítás (valami nincs, valami nem úgy van), a cáfolat viszont jóval több ennél: érvelési struktúra, amiben az állítás mellett az azt alátámasztani hivatott bizonyítékok is megtalálhatóak, ahogyan azt többek között Lakatos Imre is olyan szépen megírta már.”