Válasz Zdeborszky Györgynek

„A magyar Polgári Törvénykönyv 523.(1) bekezdése szerint »Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni«. A magyar »devizaalapú hitel« adósa a »meghatározott pénzösszeget« forintban kapja, ezért a »kölcsön összege« csak a megkapott forint összeg lehet. Annak svájci frankban mért ellenértéke csak a szerződés utáni napokban kerül kiszámításra, tehát a svájci frank nem lehet a »meghatározott összeg«. Az adósnak azonban nem ezt az összeget kell »visszafizetni«, hanem egy más, a svájci frank árfolyamának – és számos más tényezőnek, mint például a »kockázati felárnak« a figyelembe vételével a bank által egyoldalúan időről időre kiszámított összeget. Az adós sohasem rendelkezik a svájci frank fölött, azt nem tudta felvenni és például a sarki pénzváltónál forintra váltani – tehát a svájci frank sohasem lett az adós »rendelkezésére bocsátva«, továbbá az adósnak nincs joga a hitelt svájci frankban törleszteni. Így például az adós nem élhet az árfolyam kedvező elmozdulásával úgy, hogy a kedvező pillanatban azt megveszi, majd a törlesztést annak esedékessége napján abból rendezi. Nem véletlen, hogy a hitelt nem devizahitelnek, hanem »deviza alapú« hitelnek nevezték el annak megalkotói, mint például Zdeborszky úr. A tények azon beállítása, miszerint az adós a svájci frankot forintra konvertálta, majd a forintjával a törlesztés rendezéséhez svájci frankot vett, nem felel meg a valóságnak. A »hitel« pedig nem hitel, mert a »meghatározott pénzösszeg« és a visszafizetendő összeg eltér egymástól, amire a fentiekben idézett törvény szövege nem ad lehetőséget.”