„A videóklipet sokáig nem tekintették egyébnek, mint slágerek mellé gyártott vizuális marketinganyagnak, mégis komplett generációk leginspirálóbb művészeti ágává nőtte ki magát. A klipek mindig is nagyon intenzív és kompakt módon közvetítettek vizuális-kulturális trendket, de sokáig úgy tűnt, ennél többre a műfaj nem hivatott. Aztán jött az ezredforduló, és jött Spike Jonze és Chris Cunningham, jött Michel Gondry és Romain Gavras meg még sokan mások, akik mára a videóklipet kortárs művészeti ággá tették. Bebizonyították, hogy az áttörésre egy évszázada hiába váró rövidfilm számára a dialógusok helyett inkább egy erős zenei inger szükséges, amely képes az érzésvilág mélyére leásni a vizuális élményt. Ahogy a XXI. század emberének napról napra kevesebb az ideje, úgy hasít egyre átütőbben a három-öt perces formátum. Persze száz videóklip közül nyolcvannyolc továbbra is köztudottan szar, hét nézhető, négy jó és esetleg egy zseniális, de azt gondolom, hogy minden más művészeti ág terén is hasonlóak az arányok. Én mindenesetre - hisz videóklipeken nőttem fel - elhatároztam, hogy sorba szedem minden idők legbriliánsabb klipfilmjeit. Ha téged is érdekel, melyik a valaha volt tizenkét legkiválóbb zenés videó, légy e héten, szombat este hat órától a Corvin moziban! Amit garantálni tudok: minden idők legjobb klipjei és az azokat megillető színvonalú kommentárok. Könnyed kedvcsináló gyanánt szolgáljon az alábbi, parádés Gondry-videó párhuzamos valóságok születéséről és együttéléséről!”