„Gondoskodó feleségek, tüchtig házvezetőnők, buja szeretők, precíz személyi asszisztensek, kiváló szakácsok, szerető édesanyák és persze nagy teherbírású munkaerők is vagyunk mi nők - így egy személyben.
Nem egyszerű a feladat, de nincs mese: valahogy össze kell egyeztetnünk a szerepeket. Ráadásul úgy, hogy évek múlva ne valahol a kupac legalján találjunk rá kimerült, kiégett személyiségünk megtiport maradványaira. Ez az életünk, erről szólnak a mindennapjaink, szóval nem csoda, hogy ezzel kapcsolatban írtatok a legtöbben a múlt csütörtöki bejegyzés után, amikor arra biztattalak benneteket, hogy osszátok meg velema problémákat, amelyek a legjobban foglalkoztatnak titeket.
Nem tudom eldönteni, mi volt előbb. A társadalmi elvárás, hogy egy tisztes nőnek mindezeknek a szerepeknek igenis meg kell felelnie, vagy inkább mi teremtettük meg magunknak ezt az ideát, a tökéletes nő képét, attól való rettegésünkben, hogy ha valamelyik ponton megbicsaklunk, azonnal kisiklik az életünk, és keresnek helyettünk szebbet-jobbat.
Pótolhatatlanok lettünk minden fronton, mert ezt akartuk hinni és elhitetni magunkról. Megkaptuk. Most már nehéz lenne ezen változtatni.”