„A postás hibája”

„Négy évvel a történések kezdete után, amikor a számvevők rávilágítottak a problémákra, a jegybanknál megpróbálták elkendőzni a mulasztásokat. Utólagosan bekérték az érintett nagybankoktól az engedélyeket, ami, akárhogy is nézzük, védhetetlen. Simor szerint nem az. Szerinte csak a postával foglalkozó dolgozójuk felejtette el a bankokkal aláíratni 2008-ban a papírokat. És ennek utólagos pótlása történt meg tavaly karácsonyra sebtében. De ki hiszi ezt el neki? És egyáltalán hogyan lehetséges, hogy mindvégig senki sem fedezte fel a hiányosságot?

Az biztos, hogy a számvevők alaposan felbolygatták Simor András utolsó napjait a jegybanknál. Érthető is, hogy ez dühíti őt, aki mandátumának idején mindvégig kínosan ügyelt feddhetetlenségének látszatára, a függetlenségre hivatkozva pedig minden kísérletet visszavert, amelynek célja az MNB elszámoltatása lett volna. Most pedig távozása előtt kénytelen volt beismerni, hogy mulasztott. Azt, hogy olyan gyorsan igyekeztek megfelelni, hogy elfelejtkeztek a jogi kötelezettségekről. A központi bank vezére a képviselők előtt próbálta elbagatellizálni az ügyet, de ő is tudta, hogy ennél lényegesen nagyobb súlya van a történteknek. Hiszen nemcsak néhány aláírás hiányáról, hanem az általa vezetett jegybank egész szellemiségéről van szó. Amellyel pénzben mérhető károkat lehet okozni egy országnak.”