Stumpf András vaksi örömei

„Olvassák el a Heti Válasz újságíró-üdvöskéje, a Junior Príma- és Minőségi Újságírásért-díjas Stumpf András cikkét L. Simon László menesztéséről. Hogy lássák, mekkora bajban van, és a baj miatt mekkora logikai bukfencekre kényszerül az a publicista, akinek a gondolkodását, ifjú kora ellenére, velejéig áthatja a kádárista logika.

A politikai megbélyegzés, persze – »hiszteroliberális«-nak nevezni azokat, akik merészelnek másként gondolkozni és értékelni, mint amit a párt- és kormányirányvonal megkövetel – már a késői kádárizmusban sem volt kurrens harci eszköz. Az jóval korábbi és sötétebb időszakok szüleménye. De tény, hogy van hová visszacsatolniuk a mai pártelkötelezetteknek.

De a lényeg nem a szóhasználat, hanem a gondolkodásmód. Stumpf ugyanis azt állítja, noha láthatólag nem érti, miféle botrányos dolgot beszél, hogy egy rendszer (egy kormányzás) megítélésének nincsen érvényes külső, csak belső nézőpontja. Méghozzá a hatalomvédte bensőség attitűdjével – szintén a kádárizmus alapmagatartása, még ha a jelzős szerkezet Thomas Manntól való is –, amelynek feltétele a hatalom nemismerése (ha a beszélő hajlandó lenne megismerni, kénytelen lenne kritikailag viszonyulni hozzá) és a hatalomhoz tartozás tudata (noha a beszélő csak bármikor lecserélhető, apró használati eszköz, kis fogaskerék a hatalom önfenntartásának szörnyű gépezetében).”