Bokros Lajost Elutasítók Pártja

„Kemény dolog ma Bokros Lajosnak lenni: nem elég, hogy a politikus úgy akar új konzervatív pártot alapítani, hogy egyetlen valódi konzervatív ember nem áll mögötte, de még bírnia kell egy létező jobbközép párt támadásait is. Ez a formáció ugyanis arra tette fel létét, hogy Bokros Lajostól visszaszerzi európai parlamenti képviselői mandátumát. Ha törik, ha szakad, ők rávilágítanak az egykori pénzügyminiszter képmutató voltára: ha kell, kibuszoznak érte Brüsszelbe, ha kell, sátrat vernek a háza előtt, de olykor még egy kis ATV-s láncolásra sem restek, rávilágítandó Bokros Lajos tűrhetetlen viselkedésére.

Ebben valóban unikális a Jólét és Szabadság (jesz) teljesítménye: legalábbis valahogy Vona Gábor és a Jobbik is túl tudta tenni magát Szegedi Csanádon, ahogy az LMP is felülemelkedett Ivády Gábor függetlenedésén. Jó, nyilván ők sem örültek neki, de ahogy teltek-múltak a napok, úgy döntöttek, hogy inkább témát váltanak, fő a változatosság.

Nem úgy a jesz! Nekik feltett szándékuk, hogy amíg csak tehetik, létükkel szimbolizálják, hová jutott az egykori rendszerváltó kormánypárt, az MDF. Néha ugyan mondanak valamit a rezsiköltségek eltörléséről és a tandíjmentességről, de ilyenkor sietnek gyorsan két bokrosozással feledtetni annak látszatát, hogy megszólaltak a köz ügyeit illetően. Aztán, egy-egy kőkemény Bokros Lajos-fényképösszetépő buli után azonmód tartanak is egy kihelyezett Országos Választmányi ülést, ahol megvitatják, hogy mostantól jobbközép pólusképző erőként fognak funkcionálni. És miért ne tehetnék: elvégre ők is két százalékon állnak, »pont, mint a DK« – jegyzi meg Bajkó–Sokoray István, az ifjúsági tagozat alelnöke, majd siet hozzátenni, hogy »ami érdekes, tekintve, hogy ott egy volt miniszterelnök van, és a háttér is kicsit más«. Nos, azt leszögezve, hogy a DK is körülbelül annyira áll közel a szívemhez, mint Bokros Lajos, csendesen megjegyezném: a DK-nak nem csak egy volt miniszterelnöke van, hanem napi harminc közleménye is minden egyes jelentéktelen ügy kapcsán, plusz egy rendszeresen tüntető–ordibáló Vadai Ágnese, valamint egy gárdistákkal szemben mindig tettre kész ifjú demokratája is Szarvas Koppány Bendegúz képében.

Nem mintha szerintem előny lenne az ordibálva tüntetés vagy a karanténépítgetés, de azért mégis: itt vannak, szenvednek, küzdenek azért a nyomorult két százalékért. Fára másznak, Csókakőre vonatoznak, Corvinuson bekiabálnak, és ha másnak nem is, de annak tanújelét adják, hogy itt élnek közöttünk és van véleményük a közélet történéseiről. A jesz meg közben mit csinál? Leláncolja magát az ATV bejáratához, tiltakozván Bokros Lajos megszólaltatása ellen. Könyörgöm, az LMP még a saját ügyeinek hetvenedik túlbonyolítása közben is képes volt arra, hogy ne önös céljaiért verje láncra magát, hanem a választók nevében tiltakozzon valami ellen!

Persze, nem vonom kétségbe, hogy van két-három százaléknyi választó, aki mindennél fontosabbnak tartja, hogy Bokros kivonuljon a közéletből, de legalábbis adja vissza a mandátumát. Értem én azt is, hogy kellemetlen dolog valakinek a kampányát évekkel később is fizetni. Mégis: túl nagy kérés lenne, hogy ha már jobbközép pártot igyekeztek gründolni, az legalább a DK-s náciűzésnél és a Schmuck-féle nyugdíjas-simogatásnál tűzzön ki értelmesebb célokat?”