Jó, de nem elég jó, finom, de nem elég durva

„A diáktüntetések, a köztársasági elnök bukása, az immár hivatalosan is elismert recesszió, a különadók, a MALÉV-csőd, a Nyirő-botrány, a választási törvény körüli hajcihő, az IMF-huzavona, a folyamatos küzdelem az Unió különböző szerveivel, a baltás gyilkos ügye, a médiahelyzetet illető kritikák, Fekete György és az MMA, a színházügyek, a bírák nyugdíjazása és visszahelyezése, a kormány elleni és melletti demonstrációk.

Orbán Viktor szerint mindez az elmúlt évben nem volt. Orbán Viktor szerint az elmúlt év sem volt. Beszédében legalábbis nem nagyon tért ki a mögöttünk hagyott esztendő fontos eseményeire, ami nem baj, nem kötelező egy politikusnak időről időre mérleget készítenie, csak akkor föllépését miért hívják évértékelőnek? (...)

Végül pedig, ami minden politikai beszéd legfontosabb részét illeti, tehát azt, hogy »kik vagyunk, és mit akarunk, miben különböznek céljaink a többiekétől«, nos, ennek során megint nem futotta másra, minthogy magyarnak lenni büszkeség, rengeteg mindent adtunk a világnak, és ne szóljanak bele a dolgainkba, főleg ne akarják kívülről a nyakunkba ültetni újra őket. A probléma az, hogy mindenféle többlet nélkül ez a szöveg a Jobbiké. Azzal hosszútávon nem lehet megélni, hogy mi vagyunk a decens Jobbik. Valamit előbb-utóbb mondani kéne, ha nem akarják átadni helyüket a szélsőjobbnak, vagy fordítva: átvenni a szélsőjobb helyét.

Baj lesz ebből, még ennél is nagyobb baj.”