„Ha nem lennének súlyos következményei, akár viccesnek is nevezhetnénk azt a játékot, amelyet a kormány űzött az elmúlt években a befektetőkkel, legyen szó akár spekulánsokról, akár a bankokról, akár más multikról. Ennek lényege, hogy az Orbán-kabinet soha nem tudott akkorát rúgni ezekbe a szereplőkbe, hogy azok utóbb ne bocsássanak meg neki, ne higgyék el újabb ígéreteit, és ne honorálják a legkisebb pozitívnak tűnő gesztusát is lelkesedéssel.
Innen nézve Orbán Viktor stratégiája bejött. A miniszterelnök úgy gondolta, hogy ha a korábban szerinte túl sok profitot felhalmozó befektetőkkel szemben keményen és kellő elszántsággal lép fel, akkor azok igazodni fognak az új helyzethez. Nagyjából így is lett. Hiába varrt a bankok nyakába százmilliárdos terheket, hiába szegte meg az ígéreteit velük szemben, a pénzintézetek újból és újból a tárgyalóasztalhoz ültek. Hiába vetett ki ötletszerűen újabb adókat a gazdaság egyes szereplőire, a néhány kiválasztott multi örömmel került be azok szűk körébe, akikkel a kormány stratégiai együttműködést kötött. És hiába vette hülyére a befektetőket a kabinet az IMF-megállapodás lebegtetésével, azok - úgy tűnik - ezt sem vették zokon.