„Milyen jó lenne elhinni Silhavy Máténak, hogy a gonoszok hamisították bele a gólyatáborba jelentkező hallgatókról készült listába például azt, hogy valakinek »csúnya zsidó feje van«, vagy esetleg azt, hogy »adom a csajt, jó teste van, de semmi egyéb«, esetleg azt, hogy »biztos, hogy ratyi«. Milyen jó lenne, ha el lehetne ezt hinni, ha megnyugodhatnánk, hogy az ELTE-BTK Hallgatói Önkormányzatának egyes tagjai nem végtelenül buták, rasszisták, hímsoviniszták és antiszemiták.
Jó lenne elhinni. Az ATV oldalán megjelent lista viszont pont olyan, amilyennek elképzelhetnénk egy ilyen dokumentumot, tehát vagy nagyon ügyes hamisítványról van szó, vagy ez a pőre valóság. Az első probléma persze az, hogy eszünkbe sem jutna elképzelni egy ilyen listát. Ilyen listákat normális emberek, normális országban, normális egyetemeken nem készítenek. De ha van egy ilyen lista, amit a HÖK Jobbikhoz köthető tagjai írnak, annak pont így kell kinéznie. Ki cigány? Ki zsidó? Ki libsi? Ki az, aki nem illik bele a radikális magyar ifjúság elképzelt ideális emberképébe?
A rendes bölcsészfiú nem zsidó, nem cigány, viszont néptáncol, hisz Magyarország feltámadásában és tud pörögni. A rendes bölcsészlánynak pedig jó teste van, legalább annyira, hogy a Pistának tetsszen, más tulajdonsággal nem muszáj rendelkeznie. A megjegyzésekből kirajzolódó világkép talán még jobban elszomorítja az embert, mint az egyetemfoglaló, újbalos, ’68-as lelkesedés, ami a HaHát jellemzi. Ilyenné nevelte a rendszerváltozás utáni húsz év az ifjúságának egy részét, ráadásul az értelmiséginek készülőket: cigányozó, zsidózó aljanéppé, akiknek az egyetlen szempont egy nővel kapcsolatban, hogy milyen a teste; akiknél a jófejség egyik legfőbb mércéje, hogy mennyit tud valaki inni.”