Aki a pénzt adja, az mondja meg, hogy merre van az előre

Nem vagyok médiaguru, sajtómágnás, információ-technológiai szakember vagy más hasonló szélhámos szellemi prostituált, (ha az lennék, letagadnám, ám mint említettem: nem vagyok az), de úgy látom, hogy ezek az internetes műfajok, mint pl. a faszbúk és a hasonló közösségi portálok, vagy akár a blog is mint műfaj halálra vannak ítélve. Van egy-két szellemesebb blog, amit szívesen olvas az ember, de azok is kifakulnak egy idő multán, és a szerző már csak ismételgeti önmagát, és teljesen érdektelenné válik. A túlnyomó tömeg viszont rettenetes: műveletlen vagy félművelt grafománok értéktelen agyömlése folyik parttalanul, iszonyatosan rossz fogalmazással és helyesírással. Az embernek időnként félre kell ugrania, nehogy belefulladjon az értelmetlen betűtengerbe. A mi hőn szeretett (értsd: máglyára való) Mandinerünk színvonala is rendkívül hullámzó, persze ez nagyban függ a napi témától és a szemlézett cikkek minőségétől is: egy Para-Kovács cikkből mint alapból biztosan nem lehet jól kijönni az egyetemes eszmetörténet szempontjából. Nem tudom (de a kommentem elején leszólt szakiparosok talán tudják), hogy mennyire magyar sajátosság az, hogy mindezek az információs felületek rettenetesen túl vannak politizálva. Talán ennek tudható be a durvaság és a trágárság elharapózása is. Mindenesetre amióta magam is beálltam a Mandi kommentelői közé, szörnyű negatív változásokat lehet megfigyelni a személyiségem alakulásában. Jómagam (kb. 2002-ig, az első Ron Werber f. gyűlöletkampány felbukkanásáig) a világ egyik legszelídebb embere voltam, kompromisszumokra kész és békülékeny. Azóta időnként engem is elkap a gyűlölködés, és valami egészen ijesztő, gyilkos indulatok törnek rám. Amióta a Mandit olvasgatom, azóta ez a helyzet csak romlott, méghozzá zuhanásszerűen. Itt kéne hagynom az egészet a francba, és abban a kis időben, ami nekem még hátravan, az unokáimmal kellene foglalkoznom – de a kísértés mindig erősebb nálam, (ez is azt mutatja, hogy a média sátántól való dolog).

Már nem is lehet őket számontartani, annyian vannak.

Nem lehet úgy egy követ eldobni a körúton, hogy három médiaszakembert el ne találna. Mit akar még?

" Itt kéne hagynom az egészet a francba, és abban a kis időben, ami nekem még hátravan, az unokáimmal kellene foglalkoznom – de a kísértés mindig erősebb nálam, (ez is azt mutatja, hogy a média sátántól való dolog)." --- A helyén kell kezelni. /Magyarul: tenni rá/. Minden médium "valaki" kezében van. A legfontosabb a család, az igaz barátok és az élhető környezet. A médiumok a különböző szintű keresztapák szócsövei.