Hol rontották el a Voice-t?

„A The Voice nagy erőssége az első szakasz, a válogató, amikor a négy székben ülő Mesternek igazán fontos szerepe van. Nem látják, csak hallják az énekeseket, a dráma abban rejlik, hogy vajon képesek-e csak a hang alapján döntést hozni, és a megfelelően hatásos kisfilmmel nekünk felvezetett szegény sorsú előadót beválogatják-e a csapatukba. Ebben a szakaszban a szokásos bikicsunájozás kimarad, ez a legmarkánsabb különbség, amit a The Voice-t sugárzó adóknak kötelező jelleggel meg kell lovagolniuk, ez az a pont, amikor elválik a szar a májtól - ha elég erős a mezőny, azaz jó volt a casting, akkor a néző az első perctől kezdve tudja, hogy ez nem olyan műsor, mint a többi.

A Tv2 itt hibázott először, vagy csak egyszerűen már nem volt elég olyan karakteres és jó hangú jelentkező, akikből az első szakaszban válogatni lehetett. Ezért juthattak tovább olyan közepes hangú indulók, mint mondjuk Berkes Olivér vagy Schrott Péter, és ez az, amiért a nézők először kérdőjelezték meg a műsor hitelességét. Pedig azzal nem volt baj, nem irányították jobban a válogatásokat, mint mondjuk a Megasztárban vagy az X-Faktorban, viszont nem tartották be az ígéretet sem, hiszen nemcsak a hang számított, hanem az is, kiből lehet jó kis sztorit kihozni - hiszen ez egy tévéműsor és nem az ORI-engedélyért rendezett vidéki haknifesztivál.”