Nem értek az ultimátum nyelvén

„- Önnek mennyire fontos az Orbán-kormány leváltása?

- Minden épeszű ellenzéki erő elsődleges célja a jelenlegi kormány leváltása. De az sem mindegy, mi jön utána. Ha egy alkotmányoson aláaknásított területen próbál majd meg egy olajfa-koalíció egy erős fideszes–jobbikos ellenzékkel szemben kormányozni, az ugyanazt hozhatja magával, mint Szlovákiában. A szélsőségesekkel összeálló Robert Fico leváltására szerveződött koalíció gyors bukása után a megerősödött Fico tért vissza. A 2002 és 2010 közti kormányzásért felelős politikusok, tanácsadók, beszédírók ott ülnek a Haza és Haladás, a DK és az MSZP vezérkarában; legkevésbé épp az utóbbiban. Korábbi politikájukból kiindulva nehezen tudom elképzelni, hogy velük távlatos, kormányzati ciklusra kiterjedő konszenzust építsünk ki. Teljesen mást gondolunk a fejlesztéspolitikáról, a devizahitelkrízisről, mi visszaszorítanánk az elmúlt húsz évben uralkodó energialobbit, a nagybirtokokat, a mezőgazdasági nagyüzemeket, ők nem. Nem látom a közös felületet. Amikor Oszkó Péter nyilatkozik az egykulcsos adórendszerről, az az érzésem, hogy ők hamarabb találnak hangot Urbán László anyapártjával, a Fidesszel, mint mi akár a mai hatalommal, akár a korábbival. Különös tünete a közélet morális válságának, amikor azok vonják kétségbe, hogy le akarjuk váltani a jelenlegi rezsimet, akiknek »megköszönhetjük« Orbánék teljhatalmát és a szélsőjobb megerősödését. Egy tekintélyelvű rendszer nem a semmiből pottyan alá: a nyomor, a reménytelenség, a demokratikus intézmények hitelvesztése ágyaz meg neki. Épp ezért az LMP azzal szolgálja a kormányváltást, ha politikai otthont kínál azoknak, akik úgy akarják elküldeni a Fideszt, hogy nem a fideszes önkény előidézőitől várják a megváltást.

- És mekkora a közös felület a Fidesszel? Akár egy Orbán Viktor nélküli Fidesszel?

- A centralizált demokrácia, az önkényuralmi megoldások és a részvételi demokrácia, a kaszárnyakapitalizmus és a globalizációkritika közt nincsen érintkezési pont. Abban egyébként konszenzus van a párton belül, hogy a jelenlegi parlamenti pártok és az elmúlt húsz év szereplői közül senkit nem tudunk természetes szövetségesnek tekinteni. Szimbolikus jelleggel világossá tettük, hogy az elmúlt húsz év egyetlen volt miniszterelnökének jövőbeni kormányában sem kívánunk szerepet vállalni. Nekünk nem mindenek feletti célunk, hogy kormányra kerüljünk. Az Orbán nélküli Fideszről pedig csak Torgyán József legendás hasonlata jut eszembe: az olyan, mint a vőlegény szerszám nélkül.”