Latin: utunk Félázsiából Európába

2013. január 07. 13:43

Az Európát formáló latin kultúrát bemutató órát be lehetne vezetni a magyar középiskolákban – persze megfelelően súlyozva minden más szükséges tantárggyal.

2013. január 07. 13:43
Rajcsányi Gellért
Mandiner

A Hoffmann-féle oktatási államtitkárság régóta híres kreatív nyelvoktatási ötleteiről, a mai nap menüjén a latin nyelv oktatásának forszírozása szerepel. Az Eduline szerint bevezetnék a kötelező latinnyelv-oktatást a nyolcosztályos gimnáziumokban. A decemberben közzétett, szeptembertől érvényes kerettantervek alapján a nyolcosztályos gimnáziumok ötödik és hatodik évfolyamán bevezetik a „latin örökségünk – az európai műveltség latin alapjai” nevű tantárgyat, amelyet az intézményeknek be kell építeniük az órarendbe, míg a hetedik évfolyamtól a latin választható második idegen nyelv lesz. A latin örökség-órákon az Eduline szerint nyelv alapvető nyelvtani szabályairól, fontosabb szavairól, a római művészetről, irodalomról és mitológiáról tanulnak majd, de a világ más tájait érintő, illetve középkori, elsősorban magyar témájú forrásokat is feldolgozzák.

Ahogy olvasom, a hír hallatán itt-ott máris beindult a szokásos hápogás, ami bármilyen hoffmanni tervet kísér a magyar blogoszférában. Ez a terv azonban igencsak különbözik, pl. az angol nyelvoktatás nyakatekert háttérbe szorításikísérleteitől.

Először is: a klasszikus műveltség szinte totális eltűnése miatt aggódó kultúrkonzervatívok elégedetten csettinthetnek a hír hallatán: a középfokú oktatás legalább egy részében kötelezővé válik a jó öreg latin oktatása, amely az elmúlt évtizedekben szinte teljesen eltűnt a közoktatásból. A latin a klasszikus műveltség egyik alapja: minél többet vissza tudunk menteni ebből a műveltségi kincsből a jövő nemzedékek számára, annál inkább meg tudunk valamit őrizni a sokak által hanyatlónak vizionált nyugati civilizáció gyökereiből és erejéből. E sorok írója egy évig tanult latint a felsőoktatásban: arra mindenképp elég volt, hogy élvezettel silabizáljon latin feliratokat Róma rommezőin vagy itt-ott elérhető régi iratokban; s persze arra is, hogy a latint legalább egy kicsit átlátva hozzátegyen valamit az európai kultúrtörténettel kapcsolatos ismereteihez.

Másodszor: a latinoktatás nem csak élére vasalt konzervatívok, hanem bárki – végső soron az egész társadalom – számára kedvező lehet: anómiás és atomizált jelenünkben mégis csak felszívódik egy kis kultúrtörténeti tudás a fiatal fejekbe, netán még azok a rejtélyes államtitkársági érvelések is tartalommal telítődnek meg, melyek szerint a latin nyelv oktatása megalapozza a tanulókban „a közjóra, a nemzeti és társadalmi összetartozásra való törekvést”.

Harmadszor: a kormány filozófiájával sokszor és sok helyütt jogosan szembeállított bezzegnyugatozó érvelés a latin nyelvoktatás erősítésének kritikájában nem fogja megállni a helyét. Sőt. A latin gyökerű országokban, mint Olaszország, Spanyolország, kötelező a latin oktatása, de ugyanez igaz Görögországra, sőt, Hollandiára, a nagyrészt tartományi szinten szabályozott oktatáspolitikával rendelkező Németország egy részére is (a németeknél a latin a harmadik legnépszerűbb idegen nyelv az oktatásban). Az Ausztriában szintén széles körben tanított, ma újra egyre népszerűbb latint ma nagyjából olyan módon tanítják, mint ahogy itthon a latin örökség órát elképzelnék: kultúrára, életmódra, történelemre, civilizációra, sőt, az egyesült Európa eszméjére kiterjedő, diákok számára érdekes kultúrtörténeti tárgyként.

Egy hasonló, jól megalapozott, a latin nyelvtan egyszerű alapjait és az egész Európát és benne hazánkat évezredek óta formáló latin kultúrát bemutató órát be lehetne vezetni a magyar középiskolákban – persze megfelelően súlyozva a most is kötelezően tanított, valamint a régóta fájóan hiányzó vagy alig tanított (pl. pénzügyi, jogi, demokrácia-) ismeretekkel. Ha bele tudják illeszteni túlterhelés nélkül egy 21. századi magyar diák elengedhetetlen tanulmányai közé, tegyék. De csak akkor. Veszíteni biztosan nem veszítene vele az egyszeri magyar diák.

A latin nyelv, kultúra és szellem ismerete: a magyarok útja Félázsiából Európába, immár ezer éve.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 71 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
brabant89
2013. január 08. 01:30
Természetesen a latin nyelv ismeretének lenne pozitív hozadéka (mint *bármely* nyelvnek, hiszen bármely idegen nyelv ismerete a világ egy új szeletére nyit ablakot), de elég nehezen megvalósíthatónak érzem. A mai nyelvoktatás kompetenciákat fejleszt, beszédet, beszédértést, olvasást és írást. A cél, hogy a célnyelven kommunikálni tudjon a tanuló. A latin más oktatást kíván, mert - többek között a szókincs hiánya miatt - kommunikációra nem igazán alkalmas, hasznot itt az olvasás oktatása hoz. Ahhoz viszont, hogy valaki egy rövidebb, egyszerűbb szöveget megértsen, már ahhoz is rendkívül sok és bonyolult nyelvtani szabályt kell elsajátítani. Aki pedig tanult latint, az tudja, milyen istentelenül nehéz olyan szintre eljutni, hogy az ember egy Horatius vagy Vergilius szöveget megértsen. Sokkal könnyebb a latin nyelvű Biblia szövege, illetve a középkori latin egyes szövegei (pl. a Képes Krónika vagy Anonymus), ez utóbbi azért is, mert *nem* latin anyanyelvűek írták.
naugye!
2013. január 07. 20:24
A latinra azért van szükség, mert egy eddig nyílvánosságra nem hozott kdnp-s tervezet szerint 2015-től a járási hivatalokban már csak latin nyelven szerkesztett beadványokat fogadnak el. Ugyanígy a latin lesz az ügyintézés nyelve egyéb állami hivatalokban, így például a NAV-nál,a bíróságokon, ügyészségeken, stb. (Az állami ingyenkonyhán pl. csak az kap meleg ételt, aki levizsgázik konyhalatinból.) A kormánypártok most ezt találták ki a megbukott választási regisztráció helyett. Ezzel ugyanis jelentősen csökkenteni lehet a hivatalos ügyek számát és vissza lehet fogni az üresjáratokat az államigazgatásban. Kétszer is meggondolja ugyanis mindenki, hogy elintézendő ügyekkel zargassa a magas hivatalokat.
tricnicc
2013. január 07. 20:20
Kiss Dénes: A magyar nyelvről http://www.mma.hu/ab/1/107.php
maniac13
2013. január 07. 19:59
Az a baj, hogy bármi "új" felemrül az oktatásban akár csak lehetőségként, ami nem volt az elmúlt évtizedekben, mindenki szajkózza, hogy miért is nem lehet az jó, miért plusz teher szegény diákoknak. Így azért elég nehéz bármit is megreformálni az oktatásban.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!