Az unortodoxia és a létező szocializmus

„A megoldás a kettős árfolyam lett. Fekete mehetett és tárgyalhatott az igazi forintárfolyam mellett, az átlagembernek meg hazudtak egy másikat, amelyet bizonyos valutakeretig fenntartottak. Fekete vállat vont, és intézett ehhez is hitelt. Az egyensúly aztán csak létrejött, mostanában születne meg a válasz a kérdésre, hogy mire is van valójában pénze az országnak.

Erre mit olvasok? Nézzük csak, Barcza György a Századvég vezető elemzője:

»Az elemző lát arra lehetőséget, hogy a devizában eladósodottakra nehezedő nyomást csökkentésk. A megoldás a nemzeti bank kezében van: olcsóbb devizához kell juttatni a gazdaságot, s ez automatikusan maga után vonja a devizában eladósodott emberek és vállalkozások törlesztőrészleteinek csökkentését, hiszen mérséklődik az árfolyam-különbözet miatti plusz kiadásuk. Meglátása szerint az olcsóbb deviza forrása a devizatartalék lehetne. A jegybank a devizatartalékainak egy részét alacsony kamaton odaadhatná a kereskedelmi bankoknak, amelyek így olcsón jutnának pénzhez – magyarázta.«

Aha. Tehát lesz olyan forint, amely többet ér, hiszen ezt a forintot elővéve pénztárcánkból nem 300 forint lesz egy euró, hanem csak 210, ellenben ezt csak egy bizonyos keret és és felhasználási mód esetén tehertjük meg. Míg ezen kívül lesz igazi forint, amelyből viszont 300-at kell odaadni a »csencs, csencs« hívószavakkal hozzánk lépő rosszarcúnak, ha akarunk egy eurót.”