A Klubrádió elkaszálása presztízskérdéssé vált, ez világos; de hogy az MTV kulturális szerkesztőségének lefejezéséhez, illetve a mindinkább elharapózó feketegyörgyizmushoz milyen kulturális érdek fűződik, még nem látjuk pontosan. Gulyás Gábor kiállításai számomra újra emberközelivé és ez által vonzóvá tették a művészetet, most majd kiderül, mikor szánok legközelebb a Műcsarnok tárlatára pénzt és időt. Drámaiságában elgondolkodtató, hogy a magyar filmgyártás 2012-es legnagyobb gurításának az a – valóságra reflektáló – film számít, amivel magyarként nem éppen lélekemelő dolog szembesülni (Csak a szél – Fliegauf Benedek). Talán a Design Terminál, pár ütős low-budget kísérlet jelenthet reményt arra, hogy az emelkedés éve az önreflexióra képes, hiteles és barátságos kormányzás éve lesz.
Fociországban élünk. Konok következetességgel járulunk a képernyők elé, ha játszik a nemzeti tizenegy. Hinni akarjuk, hogy többet tudunk már, mint tavaly, mint tavalyelőtt. Ki kell jutnunk a VB-re! Nem a játék összképe alapján vagyunk bizakodók, egy-egy ravasz cselben, látványos kiugratásban hiszünk. Eddig mondjuk nem jött be, de talán majd most… Vagy negyed százada ilyenek vagyunk: magyar szurkolók.