„A nemzetgazdasági miniszter működésével egyidejűleg ugyanis a kormány eleddig épeszűnek tartott emberei is felzárkóztak kollégájukhoz; ki gondolta volna még pár évvel ezelőtt, hogy az ELTE-n az év tanárának választott Navracsics doktor társadalomképe egyszer majd a járási okmányirodák tömeges benépesítésére épül.
Vigyázat, Navracsics doktor az ellenzéki értelmiségiek szinte utolsó reménysége: ő az az ember, aki adott esetben sokatmondóan tud hallgatni, elhatárolódni, vagy legalább a kritika látszatát kelteni, függetlenül attól, hogy ennek az egésznek, amiben van szerencsénk élni, ő az egyik ötletgazdája és generálkivitelezője. Úgy látszik azonban, hogy senki nem menekülhet, előbb-utóbb mindenki előáll a maga okmányirodájával, ergo értelmetlenné válik bohócokra és nem bohócokra, jókra és rosszakra osztani a kormánytagokat, s reménykedni, hogy közülük majd valaki észbe kap.