Önbecsülésünk oszlopa

„Alkotmánymódosítást kezdeményezek az Országgyűlésben. Javaslom, hogy az alaptörvény preambulumában (Nemzeti hitvallás) ismertetett történelmi előzmények felsorolása foglalja magába az 1946. évi I. törvényt, amely a magyar  jogalkotásban első alkalommal biztosította az emberi jogokat és a titkos, szabad választásokra épülő polgári demokráciát. Íme a hamarosan beterjesztésre kerülő törvényjavaslatom szövege: »Megbecsüléssel értékeljük történeti alkotmányunk formálódásában a polgári demokrácia rendszerét először kinyilatkoztató 1946. évi I. törvényt.« Ezt a szöveget módosító indítványként másodízben nyújtom be.

Először két évvel ezelőtt indítványoztam az alkotmány szövegezése folyamán. A Ház akkor nem szavazta meg. Ezennel megismételem kezdeményezésemet, megvilágítva az elutasító indokok tévedéseit. Bizonyítani fogom, hogy az elutasítás érveit a tudatlanság, a torzítások és a hamisítás tákolmányai dominálják. Megdöbbentő hatással ködösíti évtizedek múltával is a magyar múlt horizontját a kommunista diktatúra történelemhamisító mesterkedése. Amikor rájöttek, hogy a zsarnokság és a szemfényvesztés eszközei nem képesek garantálni a pártállam stabilitását, akkor acélos szigorral alkalmazták a »tiltott történelem« rendjét még a gulyáskommunizmus évtizedeiben is. Ez kísért manapság. A Rákosi Mátyás-i és Kádár János-i történelemtiltás olyan maradandó siker, amely a jelen nemzedékének vállát is nyomja. Elszomorító, hogy a törvényhozásban eluralkodhat a hamisításokkal kevert tájékozatlanság, amely döntések alapja lett!

Emlékeztettem képviselőtársaimat a tavalyelőtti parlamenti vitákban, amikor követeltem a kommunista diktatúra alkotmánya (1949. évi XX. törvény) címének törlését, a témában írt könyvemben pedig kimutattam, hogy a kommunista rezsim miként akarta elrejteni az 1945–1947-es évek valóságát. Mégpedig azért, mert vezetői attól féltek, hogy a polgári demokrácia útján egyszer már elindult ország szembeszállhat a diktatúrával, mint ahogyan meg is tette 1956-ban.”